Jézus mondta: "...ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" (Mt 6,25-30)Jézus szerint a két úrnak való szolgálat, illetve az Istentől való elszakadás és a mammon szeretete együtt jár a folytonos aggódással. Pedig az aggódás - régi esen: az aggodalmaskodás - értelmetlen. Amit az ember elér sokszor keserves erőfeszítés árán, röpke idő alatt semmivé lesz. A legszebb ruha is hamarosan kimegy a divatból, az ínyenceknek készített drága étel sem veri el jobban az éhséget, mint édesanyánk főztje. Néhány óra múltán egészen mindegy, mit evett az ember, mert újra megéhezik. A sok gonddal-bajjal elkészített ételt pedig éppen azok nem szokták megbecsülni, akik kedvére szorgoskodott a család asszonya.Az aggódás azért is értelmetlen, mert eltereli a figyelmet a lényegről. Ezért kérdezi Jézus: "Nem több-e az élet a tápláléknál és a test a ruházatnál?" Sokan azért élnek, hogy egyenek, s nem azért esznek, hogy éljenek. Mások azért, hogy divatozzanak, hogy ezzel is megelőzzék és bosszantsák barátaikat... Ez volna az emberi élet? Élet az evés öröméért, a divattal történő lépéstartásért, élni mások utánzásáért? Élni a pénz utáni hajszáért, majd annak elköltéséért? Mindez eltereli a figyelmet még az életről magáról is.Az életünket az életadó Isten mindennél értékesebbnek tartja. Az ég madarainak és a mezei liliomoknak a példájával le akar szoktatni minket az aggódásról. A madarakat a teremtettség terített asztala eltartja, mi pedig értékesebbek vagyunk náluk. A kimeríthetetlen változatossággal tündöklő mezei virágok sem fáradoznak szépségükért, mégis pompásabbak Salamon király legdíszesebb királyi öltözékénél. Ne aggódjatok, mert Istenünk eltart és öltöztet. "Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." (1Pt 5,7)