Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz... Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. (Zsolt 85,10-11)De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik. (2Pt 3,1 bibliai olvasmányai: Fil 2,1-5 -- Filippi 1.1-11.Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba." Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. (Mk 10,13-16)Jézus megfedte tanítványait azért, mert akadályozták az édesanyák és gyermekeik hozzá vezető útját. Ezen túl azonban különös módon még példának is állította eléjük a kisgyermeket.Pedig Jézus nem vallotta a gyermek ártatlanságát. Ő nagyon jól tudta, hogy vele ellentétben mi mind Ádám gyermekei vagyunk.Örököltük a bűnre való hajlamot, tagadásra, ellenkezésre egyikünket sem kellett tanítani. Rossz természetünket is magunkkal hoztuk.Miben lehetnek példák számunkra a gyermekek?A gyermek minden szépnek és jónak örülni tud, a madárdalnak és a nyíló virágnak, a mesék szerencsés fordulatainak s a kapott ajándékoknak.Ők az örömöket számlálják, mi, rosszkedvű, elégedetlen felnőttek pedig a bajokat.Rossz példánkkal csak elrontjuk őket.A gyermek örülni tud más örömének, pajtása új kerékpárjának, a barátságtalan szomszéd kitüntetésének is.A felnőttektől tanulják meg az irigységet.A gyermek tudja magáról, hogy kicsiny, kiszolgáltatott, mások segítségére szoruló, ezért bizalommal simul az őt ölelő erős karjaiba.Így fogadja - gyermekként - az Isten országát is.Felnőttként miért is vagyunk bizalmatlanok az Isten felénk forduló szeretete iránt?Mi felnőttek azzal szoktunk dicsekedni, amit megszereztünk, felépítettünk. A gyermek azzal dicsekszik, amit ajándékba kapott.Ajándékait boldogan mutatja ismerősnek és ismeretlennek. Meg kell tanulnunk tőlük ezt a dicsekedést!Persze, óriási különbségek vannak az egyéni életutak között, de mindegyikünk élete Isten ajándéka.Az Isten országa pedig mindenestől kegyelem! Gyermeknek és felnőttnek egyaránt.Ezért mondja az Úr: "Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem [...]!" (Jer 9,22-23)Lám, nem is a gyermekek tanítanak minket, az Úr tanít rajtuk keresztül!