Hozzáillő társ

És mondja az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítőtársat, hozzáillőt. És formált az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat, és elviszi az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. És nevet ad az ember minden baromnak, az ég madarainak és minden mezei vadnak; de az embernek hozzáillő segítőtársat nem talált. Bocsát tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elalszik. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül és hússal tölti be annak helyét. És alkotja az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá, és viszi az emberhez. És mondja az ember: Ez már csontomból való csont és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. (1Mózes 2, 18-24) Isten megteremtette az embert - Ádámot -, de ezzel még nem fejeződött be a teremtés. Ezt mondta az Úr: "Nem jó - nem megfelelő - az embernek egyedül lenni." Isten hatalmat adott az embernek a föld és annak lakói felett, így Ádám elé hozta az állatokat, hogy Ádám adjon nevezze el őket. Ádám minden madárnak, halnak és madárnak adott nevet, de egyik sem volt hozzáillő társ a számára. Hiszem, hogy az Úr azért cselekedett így, hogy Ádám megértse, hogy Éva volt Isten tökéletes választása a számára. Az Úr nem egy állatot, sem nem egy másik férfit adott társul Ádámnak - ezek közül egyik sem volt hozzáillő -, hanem egy asszonyt, akit az ő oldalbordájából teremtett, hogy ezáltal több mint hozzáillő társa legyen! Amikor az Úr megformálta Évát, Ádám őt is elnevezte, és feleségévé, partnerévé, valamint tiszteletbeli egyenértékű társává fogadta. Partnerekké, sőt egész életre szóló partnerekké kellett lenniük az életben és a gyermeknevelésben. "Igyál vizet a te kutadból és a te forrásod közepéből folyóvizet. Kifollyanak-e a te forrásaid, az utcákra a te vizet folyásai? Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled. Legyen a te forrásod áldott és örvendezz a te ifjúságod feleségének. A szerelmes szarvas és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen. És miért bujdosnál, fiam, az idegen után és ölelnéd keblét az idegennek? Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útjai és minden ösvényeit Ő rendeli." (Példabeszédek 5, 15-21) "Igyál vizet a te kútjaidból és a te forrásod közepéből folyóvizet." Salamon itt nem szó szoros értelemben vett vízről, hanem a házassági kapcsolatról beszél. A férfiaknak egyedül a saját feleségükre kell szorítkozniuk, nem pedig más nőket keresni, ill. utánuk sóvárogni, és semmi esetre sem szabad velük ágyba bújni! Jézus a következőt mondta: "Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom nektek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében." (Máté 5, 27-28) A házasságtörésre semmilyen mentség nincs! Lehet, hogy az emberek találnak kifogásokat, de ne felejtsd el, hogy Isten ismeri a szívedet! Ha egy férfi csupán a fizikai kapcsolat miatt akar megismerkedni egy nővel, akkor egész életében csak ennyije lesz. Tele lesz szexuális vággyal, de az igazi szerelmet nem fogja megismerni. Soha nem fogja megtapasztalni azt a beteljesedést, amelyet egy olyan asszony tud adni, aki igazán szereti őt, és aki megnyerte a szívét és a bizalmát. Ez a férfi bensőjében üres és magányos lesz, és el fogja veszíteni az önbecsülését. Az ilyen férfiak érzelmileg felszínesek és eljutnak arra a pontra, hogy már nem tudnak senkivel sem mély kapcsolatot kialakítani. Hacsak valóságosan meg nem térnek és meg nem változtatják viselkedésüket, soha nem tapasztalják meg annak az érzésnek az örömét, amikor egy jó asszony megérti őket, ill. ők is megértik feleségüket. "Legyen a te forrásod áldott." Nagy áldás van abban, ha egy férfi hűséges marad a feleségéhez - a jutalom az asszony szerelme és elismerése; felesége egész életre szóló társa lesz, aki tisztelni és érteni fogja szíve gondolatait. De legfőképpen a tiszta lelkiismeret áldásával, valamint a szeplőtelen szellem jutalmával fog rendelkezni. Csakúgy, ahogy Ádámnak Éva volt az ideális társa, ugyanúgy választotta ki Isten mindnyájunk számára az ideális társat, azonban mindez mindkét részről az Isten akaratának való alárendelést és engedelmességet követel. "Legyen a te forrásod áldott és örvendezz a te ifjúságod feleségének. A szerelmes szarvas és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen." A férj felelőssége az, hogy házasságuk egész ideje alatt a felesége iránt érzett szerelmét életben tartsa. Őrajta áll, hogy mindig meglássa felesége szépségét és hogy elősegítse boldogságát. A férj feladata - még idős korban is - életben tartani a szerelmet! A szerelmet nem a nagyszabású gesztusokkal kell kifejezni, hanem azokkal a kis és gondos cselekedetekkel, amelyeket a férj minden nap megtesz a feleségének. Férfiak! A virág és a szerelmeslevél nem ment ki a divatból és nem nevetséges, hanem arról a tényről tanúskodik, hogy gondoltál a feleségedre és fontosak neked azok a dolgok, amelyek örömet okoznak a számára. Mondd neki minden nap, hogy szereted őt. Mondd, hogy szép. Figyeld meg, hogy mi az ő szerelmi nyelvezete, és tanuld meg azt beszélni - még akkor is, ha ez nem könnyű a számodra. Férfiak! Ne dőljetek hátra semmittevően a fotelban azt parancsolva a feleségeteknek, hogy rendelje alá magát nektek! Ezzel semmit nem fogtok elérni! Ha szereted őt, ha fontos a számodra, és ezt ki is mutatod, akkor meg fogod látni munkád gyümölcsét. Le fogod aratni a gyümölcsöt: egy szerető feleséget, aki tisztel téged, aki áldást jelent a számodra és aki ki fogja elégíteni a szükségeidet. A házasságot Isten nem börtönnek szánja, hanem egy szép kertnek, ahol - ha a megfelelő magokat veted el, ha öntözöd és gondozod azt -, learathatod az áldás termését! Ámen!