Keresztény klub

Ma is sokan síránkoznak..

2 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

Ma is sokan vannak, akik siránkoznak a jelen állapotok miatt. Isten igéje azt kérdezi ma tőlünk: vannak-e, akik tudnak, tudunk sírni a mi népünk nagy nyomorúsága miatt, testi és lelki elesettsége láttán? Fáj-e nekünk igazán, hogy legyen másoknak kenyerük és legyen üdvösségük? Tudunk-e mi Jézus szemével körülnézni, Jézus szívével érezni és együtt érezni? Látjuk-e mindannak a következményeit is, ami itt körülöttünk zajlik, és készek vagyunk-e tenni azt, amire Isten indítja a benne hívőket.Mert mi fittyet hányunk az Isten törvényére, amit Ő azért adott nekünk, hogy a mi életünk igazán élet legyen. Az élet védelmében, a mi érdekünkben adta azt. Azért adta Isten az Ő törvényét - egyebek közt a Tízparancsolatot is, meg ahogy Jézus azt értelmezte a Hegyi beszédben -, hogy legyenek egész életen át tartó boldog házasságok, amikben olyan gyerekek nőhetnek fel, akik testben és lélekben egészségesek. És ehelyett - mit sem törődve Isten tanácsával, útmutatásával - a férfiak önző, felelőtlen gerjedelmükben, a nők önző, felelőtlen gyengeségükben oda süllyedtek, hogy sokan úgy élnek már, mint a kutyák az utcán. Ráugrik a másikra, aztán otthagyja. Vagy mint az oroszlánok, ahol a hímek nem vesznek részt az utódok gondozásában, de amikor már nem bírják tovább, elpusztítják a kölyköket, hogy párosodhassanak az anyjukkal.

Nagyon durván fogalmazok? Sokkal fennköltebb gondolatokat kellene egy szószékről mondani. Csak az a helyzet, hogy a körülöttünk zajló élet nem fennkölt, hanem még ennél is durvább. Nem győzzük itt a gyülekezetben is gyógyítgatni azokat a gyerekeket, fiatalokat, akik életre szóló sebeket kapnak egy válás miatt, meg az azt követő együttélés, külön élés, megint együttélés hol ezzel, hol azzal - miatt, meg a teljes érzelmi és szexuális összevisszaság miatt, és felnőve úgy állnak össze majd egy másikkal, hogy soha életükben nem láttak harmonikus, szeretetteljes családot. Fogalmuk sincs, hogy milyen egy férfias férfi és egy nőies nő, hogy mi egy házasságban a férfi feladata, Istentől kapott kiváltsága, és mi az asszonyé. És a selejt törvényszerűen újratermelődik - ahogy durván szokták fogalmazni. Kinek fáj ez a helyzet, meg ennek a következményei?Tudunk-e sírni amiatt, hogy nem tiszteljük Istent, és ezért nem becsüljük egymást, - vagy egyszerűen csak hozzászokunk ehhez?

Címkék: varga zoltánné.