Minden gyermeket váró, gyermeket nevelő szülő aggódik. Aggódik azért, mert látja, hogy mennyi veszély leselkedik a gyermekére, és tudja, hogy minden rossztól nem tudja majd megóvni. - Lehet, hogy valaki tudja értékelni a család szeretetét, de az is lehet, hogy végig kell járnia egy elég göröngyös utat, és el kell jusson a sertések eledeléhez, hogy elkezdjen gondolkodni, és ráébredjen döntése helytelenségére. - Meg kell tanulnunk az életben úgy élni, hogy tudjuk: - mindig számíthatunk a család szeretetére és az Istenére is. Mindig értékeljük, és becsüljük meg a szeretetet! - Jézusnak a mai példabeszéde nagyon is nekünk szól: - „Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: „Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.” Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: „Mi történt?” „Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt” – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: „Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.” Ő erre azt mondta: „Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.” ( Lk 15, 11 – 32 ) - Tudjuk értékelni azt a szeretetet amiben élünk! Legyünk nyitottak, vegyük észre a szeretet létét, és ha észrevesszük, akkor képesek leszünk visszatérni az Atyához és kimondani: - „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” - Soha ne feledjünk el az Isten részéről felénk áradó szeretetet! Maradjunk meg a mennyei Atya mellett, és legyünk hálásak mindenért Istennek!