2016. április 15. péntek

Megbántottak a keresztyének? (1)
„Te, Uram, megsegítesz, és megvigasztalsz engem.” (Zsoltárok 86:17)

Volt már olyan, hogy megbántott egy keresztyén ember, aki elítélt ahelyett, hogy együtt érzett volna veled és segített volna? Vagy nem törődött veled valaki, akinek fel kellett volna keresnie, akinek azon kellett volna igyekeznie, hogy lelkileg helyreállj és visszajuss jogos helyedre Isten családjában?
A legtöbb ember, akit egy másik keresztyén részéről bántás ért, gyorsan meg tudná győzni az esküdtbíróságot arról, hogy ennek sohasem lett volna szabad megtörténnie. Valóban így van, nem lett volna szabad. De megtörtént – és semmin sem változtat az, ha felemlegetjük. Téged viszont megváltoztat – és nem a jó értelemben. Állj meg, és gondolkodj el: ha az utcán kirabolnak, és kórházba kerülsz, nem azzal fogod tölteni egész napodat, hogy megszállottan csak azzal az emberrel foglalkozol, aki megtámadott. Nem, az elsődleges célod az lesz, hogy amilyen gyorsan csak lehet, meggyógyulj és továbblépj. Milyen furcsa, hogy fizikai sebeinkkel azonnal segítségért fordulunk, de érzelmi sérülések esetén hajlamosak vagyunk inkább a problémára, mint a megoldásra összpontosítani. Nos, mit fogsz tenni? Íme, a lehetőségek:
1) Felemlegeted, újraéled. Azzal, hogy folyton arról beszélsz másoknak, mi történt, felerősíted és életben tartod a fájdalmat.
2) Elnyomod. Dávid ezt tette: „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett… erőm ellankadt, mint a nyári hőségben” (Zsoltárok 32:3–4).
3) Feldolgozod. Ez azt jelenti, hogy hajlandó vagy feltárni azokat a területeket, ahol sérülés ért, és megnyitod magad Isten kegyelme előtt. Ekkor felfedezed, hogy ő „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsoltárok 147:3).
4) Megosztod másokkal. A Biblia azt mondja: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5:16).
Ha bölcs vagy, a hármas és négyes lehetőséget választod.