Megbántottak a keresztyének? (2)
„Akarsz-e meggyógyulni?” (János 5:6)

Az életben elkerülhetetlenül kapunk sebeket, de sérültnek maradni a mi választásunk. Maradhatunk áldozatok, folyton azon rágódva, hogy minek hogyan kellett volna történnie, vagy felhasználhatjuk a tapasztalatot növekedésünkre. A Bethesda tavánál Jézus találkozott egy harmincnyolc éve béna emberrel. Mikor megtudta, milyen régóta van ott, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” Harmincnyolc év után ez az ember betegségét már identitása részének tekintette. Olyan régóta volt mozgásképtelen, hogy áldozatként gondolkodott: „Uram, nincs emberem, hogy… beemeljen a medencébe” (János 5:7). Magyarul: „Senki sem törődik velem.” De Jézus törődött vele, megparancsolta neki, hogy keljen fel, és járjon. Hit kellett ahhoz, hogy ez az ember legyőzze a tehetetlenség és önsajnálat régi beidegződéseit, de amikor engedelmeskedett Jézusnak, azonnal meggyógyult. Isten soha nem erőlteti rád a gyógyulást, még akkor sem, ha fáj valamid. A gyógyulást akarnod kell, és hinned, hogy Isten kegyelméből meggyógyulhatsz.
Nézzünk szembe vele: az egyház gyarló emberekből áll, akik néha meggondolatlanul beszélnek, és ezzel megbántanak másokat. Ez azonban nem ok arra, hogy elhagyd a gyülekezetet! „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben.” (Kolossé 3:13–15). A testből kiszakadva nem tudsz működni: nem lesz tápanyagellátásod, nem fogsz beteljesedést érezni, és lelkileg haldoklani kezdesz. Igazság szerint ugyanannyi erőfeszítés kell a gyógyulás választásához, mint a tehetetlenség melletti döntéshez – de az eredmény nagyon is különböző! Az egyik esetben az események megbénítanak, a másik viszont reményt ad a jövőre. Nos, melyiket választod?