MEGHALLHATOD ISTEN HANGJÁT
5. Fejezet 1. rész
Szellemi egyensúly

Megtalálhatjuk saját súlypontunkat Istennel való kapcsolatunkban. "...félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket." (Filippi 2,12)
Amikor egy kisgyerek járni tanul, sokszor elesik. Egyetlen szülő sem háborodik fel, ha a gyermeke elesik, mert nyilvánvaló, hogy tanul. A gyermek lassan megtalálja az egyensúlyát. Minél többet elesik és feláll, annál inkább megismeri saját súlypontját. Szellemi értelemben is mindegyikünknek meg kell találnia a súlypontját abban a képességben, hogy meghalljuk és felismerjük a Szent Szellem hangját. Az évek során megtanultam felismerni számos apróságot, amiről tudom, hogy Isten szól hozzám. Ezek személyre szabott dolgok: pici jelek, az, ahogyan Ő az eszembe juttat dolgokat, bizonyos érzések a szellemem mélyén stb. Ahogy a házastársak megtanulnak kommunikálni, megismerik egymást, ugyanúgy tanuljuk meg mi ismerni Istent. A házastársak is összenevetnek bizonyos apróságokon, egy tekintetből, egy szemöldök felvonásból értik egymást, amit senki más nem ért. Ezek a dolgok a kettőjük közötti kapcsolatban fejlődnek ki. Ugyanígy fejlesztjük ki mi is a kapcsolatunkat Istennel. Megtaláljuk saját súlypontunkat a Vele való kapcsolatban. Megértjük indításait, serkentését, figyelmeztető jeleit stb. A lényeg az, hogy bíznunk kell bensőnkben (lényünk központjában), ahol a Szent Szellem lakik. Ha nem tanulunk meg bízni Benne, Aki bennünk van, akkor bensőnktől elszigetelve élünk és nem érintkezünk az Ő halk és szelíd hangjával. Világunkban olyan sok a külső inger, még a keresztények között is, hogy ebből azt tanultuk meg, hogy inkább máshonnan várjuk az információkat, ne az Úr bennünk megszólaló hangjában bízzunk. Keresztény életünk legelejétől fogva Isten a szellemünkben szól hozzánk, mert ott él. Noha szellemünk korábban halott volt az Úr számára, már megelevenedtünk. "Titeket is megelevenít, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt." (Efézus 2,1) Világosság áradt az ember szellemébe, ezért Ő a szellemünkben vezet és igazgat minket. "Az Úrtól való szövétnek az embernek szelleme." (Példa 20,27) Gondozd! Nekünk, keresztényeknek, kötelességünk, hogy gondozzuk Istennel való kapcsolatunkat. Ő megparancsolja nekünk, hogy keressük Őt és kijelenti: "Megtalálsz engem." (1Krónika 28,9) Megígéri, hogy ha teljes szívünkkel, lelkünkkel keressük Őt, akkor meg is találjuk (5Mózes 4,29). Idő kell annak a képességünknek az ápolásához, hogy Istent megismerjük és meghalljuk, de Ő hűséges tanító, ha nyitottak vagyunk Előtte. Tulajdonképpen folyamatosan tanít minket. Ha ráhangolódunk a Tőle való tanulásra, érzékelni kezdjük majd, hogy Ő napi 24 órán át mutat nekünk dolgokat. "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljatok tőlem..." (Máté 11,29) Ámen!