Megszentelt életet  élni,,

Kegyelem minden bűnünkre: "A minden kegyelemnek Istene pedig [Aki kiárasztja ránk valamennyi áldását és kedvességét], Aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, Ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká, Övé a dicsőség és a hatalom (erő, törvény) örökkön-örökké. Ámen. (1Péter 5, 10-11) Tehát mit válaszoljunk a bűnre? Keresztény lévén, szeretjük Istent, és nem akarunk bűnt az életünkben. De bármennyire igyekszünk is, mégis szűkölködünk Isten dicsősége nélkül. (Róma 3,23). Milyen folyamaton kell átmennünk, hogy nyugalomra leljünk Istenben, annak ellenére, hogy vétkeztünk? Ami engem illet, azért követem el a legtöbb bűnt, mert türelmetlen vagyok, nem várok az Úrra, és minden saját magam akarok elintézni. Ahelyett, hogy türelmesen megvárnám, míg Isten kegyelme a számomra legkedvezőbben munkálná ki dolgokat, kapkodok, és magam próbálok mindent megoldani. Persze, az eredmény katasztrofális. A Szent Szellem már egy ideje munkálkodik rajtam, hogy ne vonjak le következtetéseket és ne ítéljek idő előtt. Az egyik legrosszabb tulajdonságom az, hogy a cselekedeteik és motívumaik alapján ítélem meg az embereket, ahelyett, hogy megvárnám, míg az Úr feltárja előttem az igazságot. Hajlamos vagyok túl sokat beszélni, túl gyorsan mondok véleményt. Ezért nem is meglepő, hogy a szám sokszor kevert már bajba. Kimondok olyat, amit nem kellene, emiatt az emberek megharagszanak rám. És még ebben a helyzetben is saját magam próbálom eltüntetni a kapcsolatunkon esett foltot amit a saját türelmetlenségem és lobbanékonyságom okozott, ahelyett, hogy az Úrra bíznám, hogy kezelje a helyzetet. Amikor vétkezek, Isten mérhetetlenül hatalmas kegyelme helyett a bűntudat, lelkiismeret furdalás és önvádlás morzsáit próbálom rászórni a problémára. Ahelyett, hogy megvallanám a bűnömet az Úrnak, és azonnali bűnbocsánatot nyernék, én "szenvedek egy kicsit". Tele vagyok aggodalommal, rosszul érzem magam, megpróbálom helyrehozni a helyzetet, megígérem az Úrnak, hogy sosem fogom ezt a hibát elkövetni még egyszer, ha most segít. Ha tudnátok, hányszor megtettem már ezt. De egy jó dolog is volt azért ebben: rengeteg kijelentést kaptam a kegyelemről! Szóval miután jól összekavartam mindent magam körül, megállok, és azt mondom: "Uram, ez nem vezet sehová. A bűntudat és a sajnálat már nem változtat azon, ami történt. A fogadalmak és ígéretek ellenére is biztosan el fogom ezt a hibát követni még egyszer. Ha frusztrálom maga, az nem oldja meg a helyzetet. Leteszem ezt a helyzetet a Te kezedbe, kérem a Te kegyelmedet és tarts meg engem a Te tökéletes békességedben, erősíts meg, hogy a Te akaratodban járhassak". Gyakorlatilag bűnvallást teszek. Megnyitom a hit csatornáját, és kérem az Urat, hogy ezen a csatornán keresztül árassza rám kegyelmét. Arra kérem, hogy óvjon meg engem az okoskodás és feltételezések bűnétől, attól, hogy túl elhamarkodottan mondjak véleményt vagy ítéljek meg embereket anélkül, hogy ismerném a tényeket. Isten Igéje azt mondja, hogy hit és türelem által vehetjük át Isten ígéreteit (Zsidók 6,12). Arról biztosít bennünket, ha türelmesen várjuk az Urat, teljesen Rá bízzuk magunkat, Ő olyanná tesz bennünket, amilyenekké válnunk kell, biztonságot teremt számunkra, megerősít bennünket és gondoskodik rólunk. Akkor miért kell szenvednünk? Meggyőződésem, hogy a szenvedésünk fő oka az, hogy még nem tanultunk meg eléggé hinni abban, hogy Isten megőriz minket a bűntől. Aztán amikor bűnbe esünk, szerencsétlennek érezzük magunkat, mert megint elbuktunk. Gyűlöljük magunkat azért, amit tettünk, és azért is, hogy nem voltunk képesek megállni. A bűnre csak egyetlen válasz van - a kegyelem (Róma 5,20). Bármi okozza is a bűneinket és szenvedésünket, ha nyitva tartjuk a hit csatornáját, Istentől megkapjuk mindazt, amire szükségünk van: kegyelmet, kegyelmet és még több kegyelmet. Ha a hibáimra nézek, elkeseredek, amiért nem tudok megváltoztatni, de Isten megszabadít. Ez egy nagyon pozitív dolog, hiszen amikor az Ő szabadítása megérkezik, (és mindig megérkezik), akkor nagyon élvezem a kegyelmét. A test cselekedetei által okozott szenvedés nem fog senkit sem megszabadítani, de Isten kegyelme mindig ott van. Ha hatalmas problémák tornyosulnak körülötted, ne feledd, hogy az Ő kegyelme minden erőtlenségünket legyőzi. (2Korinthus 12,9 ) Isten nem csupán kegyelmet kínál, hanem kegyelmet, kegyelmet és még több kegyelmet. Bőségesen ellát minket: nem számít, mennyit használunk, az Ő kegyelme kifogyhatatlan. Arra biztatlak, lépj be Isten új királyságába. Ne a saját cselekedeteidben élj, hanem az Ő kegyelmében. Döbbenetes élményben lesz részed! Ámen!