A mai ember nem tudja átérezni már, a bűn mibenlétét sem. Sőt ha már meghallja magát a szót: bűn, akkor rögtön mondja: „Én nem vagyok bűnös!” Akkor miért vádol minket a lelkiismeretünk? De talán úgy tudnánk jobban megérteni, hogy mit is jelent a bűn, ha ezt a bibliai értelemben ismernénk. A Biblia: a „célt tévesztett”, „eltévedt” és „félrementet”, szóval mutat rá a bűnös emberre. Bizony mindannyiunkkal előfordulhat, hogy „félremegyünk”, „vétkezünk”, főleg akkor, ha nem figyelünk oda a törvényekre, és ha nem vagyunk kapcsolatban az Istennel. Az Isten parancsokat írt az ember számára, és aki azokat megszegi, az bűnt követ el. Az Isten törvényeinek áthágása, a bűn, a legnagyobb rossz a világon. Nyakig vagyunk a bűnben, de ezt nem érezzük, sőt jól érezzük magunkat benne! Isten azt szeretné, hogy minden ember tartsa meg a törvényeit. Viszont, szabad akaratot is adott és szabad elhatározó – képességet, és ennek következtében tőlünk függ, hogy megtartjuk - e Isten törvényeit, vagy megszegjük azokat. Tőlünk függ! Ha megszegjük a törvényt, ez a bűn, és a bűnnel el kell számolnunk! Ha az örökkévalóság mérlegében mérnénk meg a legkisebb bűnöket is, akkor futnánk tőle mint az oroszlán elől, és kerülnénk, utálnánk a bűnt. Minden bűnt úgy kell tekintenünk, hogy e miatt szenvedett Jézus, és a bűneink miatt szegezték a keresztre a Megváltót. Jézus hihetetlen nagy áldozata megtörtént. Isten Fia meghalt a bűneinkért, így vége lett a halál pusztításának! Igaz, az ember meghal Jézus nagy áldozat után is! De elkerülheti a kárhozatot aki akarja, és az Istenhez juthat, ha megbánja bűneit, kéri bűnei bocsánatát, és részesedik a szentségekben. A kegyelem által nyerünk erőt, hogy újabb bűnöket ne kövessünk el. Aki nem törekszik arra, hogy kérjen bocsánatot Istentől, és megszabaduljon a bűneiből, az nem reménykedhet az örök életben. Kérjünk még ma bocsánatot Istentől, mert ki tudja, lesz – e holnap lehetőségünk kérni bocsánatot az Atyától!Ámen.