Mit mond el nekünk ma Jézus a mi emberi látásunkról? Azt, hogy beteg. - - Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet - e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből... A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hisz a szív bőségéből beszél a száj.” ( Lk 6,39 – 45 ) - Ha valaki beszél nekünk arról, hogy hályog van a szemgolyóján, vagy por ment a szemébe, már azt is borzasztó hallgatni. Szinte érezzük a fájdalmat. Az ilyen eset nagyon veszélyes, azonnal orvoshoz kell menni! De egy gerenda a szemben?! Ez már rettenetes horrorfilmbe illő kép! Brutális! - Jézus nem finomkodik amikor ezt az egészen brutális képet használja! Azért beszél ilyen erősen, mert mi meg vagyunk győződve arról, hogy jól látunk dolgokat, és embereket. - Jézus szeret és félt minket, figyelmeztetni akar ezzel a drasztikus képpel, hogy nagy baj van velünk, emberekkel. A baj, maga a gerenda. Mi ez a gerenda? - Sajnos, mindazok a dolgok bennünk, amik a lelkünk mélyén gerenda nagyságúra nőttek, és már oly hatalmasok, hogy ezek miatt, nem vagyunk képesek jól látni sem az embereket, sem a világot. Torzan látunk. Igen sokszor, a saját igazunk, akaratosságunk, indulatunk, a mély sértettségeink és haragjaink, csalódásaink és bűneink, befolyásolnak a másik ember jó látásában. Hatalmasra nőtt gerendáinkon keresztül, ítélkezünk mások felett! Sokszor, ezért látjuk rosszul a családtagjainkat, munkatársainkat, városunkban, vagy közösségünkben az embereket, sőt hazánkban is. És bizony sokszor látjuk rossznak még magát az Istent is. Csalódtam benne! Nem értem és nem tudom elfogadni, hogy miért így, és miért nem úgy cselekszik! Hosszan sorolhatnám. Baj, hogy még csak nem is látjuk, a saját gerendáinkat! E „gerendákkal” a lelkünkben és szemünkben járjuk, éljük végig az életünket, s közben szent meggyőződésünk, hogy semmi bajunk, és jók vagyunk, hogy vitathatatlanul igazunk van, jól látunk embereket és jól ítélkezünk. - Jézus beszél a megoldásról is: „Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.” - De hogyan képes valaki, aki egy gerendától vak, önmaga meglátására, nem beszélve arról, hogy kivegye lelkéből a gerendát? - Nincs más, mint kérni Jézust: vegye ki a gerendáinkat, hogy szeretettel lássuk felebarátainkat!