Mindannyiunknak van egy gondolkodása, ahogy önmagát, és a többi embert méri. Minden embernek mérhető a lelki állapota „Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” ( Mk 4, 24b – 25 ) Amilyen mértékkel mérünk, ezt a mértéket fogja használni az Úr velünk kapcsolatban is. Tehát aki önzőn mér, annak így mérnek majd emberek, de az Isten is. Aki könyörtelen, és az életben való előrejutáshoz átgázol mindenkin, annak az életben is így mérnek, azaz, irgalom nélkül. A mérték kérdése nem az, hogy mennyire ismerjük a Bibliát, vagy a dogmákat, hanem az, hogy mennyiben élünk úgy, hogy az életünk leginkább Jézushoz kötődik. Mennyire jár át a szeretet legmélyebben valósága: „Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” Kérdezhetnétek: „Miféle mérték ez? Vajon miért adnak annak, akinek már van? Nem igazságtalan dolog ez? Nem! Mert aki szeret, az adja a szeretetét, és kap is szeretetet. Nem elítélnünk, hanem megértenünk kell a másikat, és akkor tudunk jó szívvel adni. Aki nem szeret eléggé, az méricskélni fog. De aki minél többet ad magából, annál több szeretet lesz majd az övé. Amit odaad, annak helye gyorsan be is fog töltődni. Mondhatjuk, Isten gondoskodik arról, hogy amit odaadunk, annak a helyére százszorosat adjon. Így van ez lelki téren is. Aki nagylelkűen és szeretetből adott, az már tudja, hogy semmi máshoz nem hasonlítható öröm az ha szeretettet adunk. Sőt, kifejezhetetlen boldogság, és azért mert nagylelkű, mert tele van Isten iránti szeretettel, mennyországi, sőt végtelen. Nagyon vigyázzunk arra, hogy milyen mércével mérjük a többieket! De arra is, milyen mércével mérjük önmagunkat, mert ezzel a mércével fognak mérni nekünk is, és nem más mércével! Az igaztalan, önző, rosszindulatú életnek nincs helye az életünkben. Legyünk igényesek és figyeljünk oda az életükre, törődjünk többet a lelkükkel! Válogassuk meg szavaikat és ne engedjük elszabadulni a rossz gondolatokat, sem rossz érzéseket, folyamatokat szívükben, sem a kapcsolatainkban. Ezért inkább lássuk meg, tanuljuk meg, mik Isten szempontjai és kritériumai a kapcsolatainkban. Igen, azzal a mércével fognak mérni, amit mi használunk. Ne feledjük, hogy ha adjuk a szeretetet, és a tőlünk telhető anyagiakat, akkor ráadást is kapunk, sőt életünk végén, bőségesen ad hozzá még az Isten.Ámen.