Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje van a meghalásnak, ...Ideje van a keresésnek, ideje van a vesztésnek, ideje van a megőrzésnek...ISTEN MINDENT SZÉPET CSINÁLT A MAGA IDEJÉBEN... Mi észre vesszük e, az elkészített időnket? Fókuszba kerül az ember egzisztenciájának kérdése, vizsgálódásának tárgya az ember élete.Mi az ember életének az értelme és van-e egyáltalán valamilyen célja? Hogyan kell az embernek elrendeznie az életét a világban, hogy megelégedett és boldog legyen? Ezeket a nagy jelentőségű világnézeti kérdéseket boncolgatja. Kicsit nézzük meg mélyebben. „Mi haszna van az embernek…?” Prédikátort, hisz a könyvre általánosan jellemző gondolkodásban, amiben oksági összefüggést lát az ember magatartása és a sorsának alakulása között. A szerző az emberi sorsban érvényesülő jó és rossz mérlegét próbálja meg felállítani, így keresve az élet értelmét. A Prédikátor vallja a bölcsesség értékét, de elismeri, hogy az mulandó. Ez a mulandóság igazolja, hogy valójában a halál ugyanúgy utoléri őt is, mint az ostobát, és végül, ahogy a prédikátor fogalmaz, egy sorsra jutnak. Bár szól az élet örömeiről is, de ezek mellett mintha nagyítóval nézné a halál fenyegető közeledését, ami minden örömöt beárnyékol. Mégis kitart hitében, és hiszi, hogy minden, legyen az jó, vagy rossz – Isten kezéből jön, attól függetlenül, hogy mi értjük-e azt, vagy sem, mert számunkra Isten szándékai felfoghatatlanok. „A könyvet áthatja Isten mindenhatóságának tudata.”Mindent ebben az összefüggésben vizsgál. Minden, ami nem felel meg az isteni akaratnak, tervnek, az hiábavaló. A Prédikátor teljesen biztos abban, hogy Isten mindenható, és bölcsen cselekszik, akkor is, ha ez az ember számára képtelenség felfogni. Sokszor az igazakkal történik az, amit a gonoszok érdemelnének, és fordítva, gyakran a gonoszok kapják meg azt, ami az igazaknak járna. A prédikátor véleménye szerint a dolgok átmeneti jellegűek, ÍGY FONTOS, HOGY ÖSSZPONTOSÍTSUNK A HÉTKÖZNAPI ÖRÖMÖKRE, MELYEKKEL ISTEN MEGAJÁNDÉKOZOTT BENNÜNKET. Arra buzdít, hogy élvezzük a jó napokat, amíg lehet, mert közeleg a halál, de a rossz napokon fogadjuk el, hogy ez is Isten kezéből származik (7,14). Vallja, hogy Isten kezében vagyunk, akitől az életünket kaptuk, így erkölcsös életre buzdít, annak tudatában, hogy cselekedeteinket Isten fogja majd megítélni. Éljünk a nekünk rendelt időben Isten szerint valóan, helyesen. Az IDŐ mulandó és elfogy. Mit kezdünk vele a mában? Lehet e az Úr áldása rajta? Törekedjünk hittel megragadni és megélni az Isten felkínált kegyelmét a mában, Jézus Krisztus által.