Miért tűnik úgy, hogy az egész életünket örökösen a boldogság után rohanva éljük? Miért van az, hogy amint úgy érezzük, megtaláltuk, megéltük pár pillanatra, máris tovaszáll belőlünk az érzés? Jézus ad tanácsokat nekünk, a mai Evangéliumban. - -„Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tiruszi és szidoni tengermellékről. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.- De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.” ( Lk 6,17. 20 – 26 ) - Négy boldog mondás és négy fenyegető „jaj" hangzik el Jézus ajkáról. Kik a megszólítottak, és miért mondja Jézus boldogoknak vagy boldogtalanoknak?. - Mi általában úgy szoktuk elképzelni a boldogságot, hogy az olyan élet, amit nem zavar meg a szegénység, a nélkülözés, a szomorúság, más emberek rosszindulata, zaklatás, szenvedés, betegség, halál. Sajnos, a földi élet a maga természeténél fogva olyan, hogy folyton összezavarja, komplikálja, nehezíti életünket. – Viszont mindnyájan láttunk már olyat, hogy valakinek mindene megvan, ami a jól sikerült élethez szükséges: szép lakás, jó állás, szerető hitves, egészséges gyermekek, befutott élet, és mégis boldogtalan, mégis csupa békétlenség, elégedetlenség, belülről tele van váddal, panasszal, haraggal, gyűlölettel. - De, olyan ember is van, akit igazán nem kényeztetett el az élet, és mégis boldog. Vannak olyanok, akiknek igazán rettenetes a sorsuk, mégis boldogok. Tudjátok miért? Mert a boldogság nem kívülről, hanem belülről ható erő. A boldogság valamiféle belső egyensúly, ami nem borul fel akkor sem, ha az ember sír vagy nélkülözni kénytelen, de még akkor sem, ha koporsó mellett áll. A boldogság, naponta megharcolt harmónia. Harmónia az Istennel, önmagunkkal és a világgal. A mennynek előbb bennünk kell lenni, mielőtt mi a mennybe mennénk! Vigyázzunk, mert Isten nélkül biztos, hogy boldogtalansággal végződik életünk! - Viszont az életünk során, ha Jézussal megyünk, élünk, akkor bármilyen élethelyzetünk is van, már most, boldogok vagyunk!