Az életben mi is megtanultuk a törvényeket, mit szabad és mit nem szabad tenni. Mit szabad tenni, mit enged a törvény, és mit tilt. Sajnos ma sok embernek idegen, és problematikus a törvény. A mai Evangéliumban olvasunk arról, hogyan, és miért vonják felelősségre Jézust a vallásos vezetők. „Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” - Ha értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.” ( Mt 12, 1 – 3. 7 - 8 ) Mindig voltak, és lesznek is törvényértelmezési viták. Például: Miért kell vagy hogyan kell a pihenőnapot megtartanunk. Azért mert Isten megáldotta, megszentelte a hetedik napot. A pihenőnapot, olyan napnak szánta az Isten, amelyben imádság, hálaadás, szeretet, pihenés, és öröm van jelen. Az írástudók, és a farizeusok is, pontosan definiálták, hogy mi számít munkának, és mi nem, azaz mit szabad cselekedni és mit nem. A történet hátterében tehát, a nyugalom napja megtartásának törvénye áll. Isten azt parancsolta népének, hogy a hét hetedik napján semmi munkát ne végezzen. A vallásos vezetőket zavarta a tanítványok cselekedete, ezért próbálják meg Jézust kérni arra , hogy tartsák be tanítványai, a parancsokat. Miért engeded, hogy a pihenőnapon kalászokat tépdessenek? Nem szabad ezt tenni, hiszen ez aratásnak minősül, és így munkának számít. Jézus azonban nem a tanítványait igazítja helyre, hanem a farizeusokat. Talán azért nem mondta a tanítványoknak, hogy ne tépdessétek a kalászokat, és azért nem intette rendre őket, mert a cselekedetük egy ártatlan cselekedet volt. Jézus tudta, hogy az Atya azért adta a rendelkezéseit, hogy az ember életét gazdagítsa, és nem azért adta a parancsolatokat, hogy megnehezítse az ember életét. Azért adta, hogy legyen egy nap, amikor jut idő arra, hogy Istennel szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat. Erre van a szentmise, és az otthoni órák, amikor egészen odafigyelünk az Istenre, és a Vele való kapcsolatból merítünk erőt ahhoz, hogy tudjuk boldogan, és hálásan élni a következő napokat. Érezzük meg, hogy jó az Istenhez tartozni! Jó együtt lenni családtagjainkkal, és a keresztény közösségben! Ahogyan megvolt Jézusnak a bensőséges kapcsolata az Atyával, a Szentlélekkel és a tanítványaival, úgy alakítsuk ki, és tartsuk meg mi is lelkünkben ezt a kapcsolatot! Találjuk meg Istent a szívünkben, és akkor megtapasztaljuk, hogy a boldogság bensőségességből születik, és ez megalapozza majd egész életünket.Ámen