2010. március 4. - Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: "Volt
egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan
lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja
előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a
gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák
jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám
kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor
nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén
Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt,
hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm
ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél rá, hogy milyen
jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő
itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,
se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám -
kiáltotta újra -, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él.
Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek
helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra
hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki,
a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így
felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak
közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31

Elmélkedés:

Jézus nagyon személetes példázatot mond a szegényről és a gazdagról.
Könnyen magunk elé képzelhetjük a jelenetet, amint a gazdag bővelkedik
mindenféle evilági jóban, a szegény pedig teljes nélkülözésben él.
Kettejük között láthatatlan módon éles határ húzódik, s ez a határ nem
átjárható. A szegény Lázás számára nem látszik lehetőség arra, hogy
kiemelkedjen sanyarú sorsából, a gazdag pedig nyilvánvalóan nem akarna
szegénnyé válni, mert akkor nem élvezhetné tovább előnyeit. A túlvilágon
is éles határ húzódik kettejük között, amely szintén nem átjárható egyik
oldalról sem. De itt már a szegénynek van jobb sora, élvezheti Isten
jelenlété, míg az, aki a földön dúsgazdag volt, most egészen szegény,
nincstelen, mert nem övé az Istennel való közösség. Az evilági bővelkedés
könnyen akadálya lehet az üdvösségnek.
(c) Horváth István Sándor



Imádság:

Ahová állítasz, ott szolgállak
Ahol megsejtelek, megcsodállak
Amim van, azért magasztallak
Amim nincs, azért nem zaklatlak
Ami a dolgom, azt csinálom
A jó szót érte sose várom
Ha nem sikerül, nem kesergek
Isten nevében mindent újra kezdek
Csak egyet kérek minden áron :
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Uram, Megváltóm, Királyom.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium