2010. április 1. - Nagycsütörtök

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor
ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik
a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben
történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának
szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya
mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza.
Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy
vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és
mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg
is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: "Uram, te akarod
megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt: "Most még nem érted, mit
teszek, de később majd megérted". De Péter tiltakozott: "Az én lábamat
ugyan meg nem mosod soha." Jézus azt felelte: "Ha nem moslak meg, nem lesz
semmi közöd hozzám". Erre Péter így szólt: "Uram, akkor ne csak a lábamat,
hanem a fejemet és a kezemet is!" Jézus azonban kijelentette: "Aki
megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti
tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja,
azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." Miután megmosta lábukat,
fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk:
"Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok
engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester
megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát
adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg."
Jn 13,1-15

Elmélkedés:

Őt küldi az ég
Bibliai kenyér. Nem gondoltam volna régebben, hogy ilyen is létezik, de
néhány esztendeje találkoztam vele. Az történt, hogy amikor bevásároltam
magamnak ennivalót a húsvéti ünnepnapokra, elfelejtettem kenyeret venni.
Kibírtam volna valahogy azt a néhány napot kenyér nélkül is, de a jó Isten
gondoskodott róla, hogy ne maradjak a mindennapi nélkül. A nagycsütörtök
esti szentmise után az egyik fiatal lány, aki olvasásra volt beosztva
aznap, s akit egyébként Eszternek hívtak, adott egy kis csomagot, amelyben
egy fél kilós "bibliai kenyér" volt. Ezt a fantázianevet találta ki a
kenyér gyártója a termék számára. A címke szerint csak olyan alapanyagokat
tartalmazott e különlegesnek hirdetett kenyér, amelyek a szentírásban
szerepelnek. Ettől persze nem különleges egy kenyér, hiszen ez az alapvető
táplálék évszázados, sőt talán évezredes hagyomány szerint készül
napjainkban is. Eszter a szüleivel volt bevásárolni, amikor megpillantotta
e kenyeret, s rögtön arra gondolt, hogy nagycsütörtökön este, amikor a
Jézus által adott kenyeret ünnepeljük, megajándékoz egy ilyen kenyérrel.
"Ezt küldi az ég" - olvastam a bibliai kenyér feliratát vacsorához
készülve, s éreztem, hogy bizony ez szó szerint így van, mert az ég küldte
egy jólelkű leány által nekem, a feledékeny papnak e bibliai kenyeret.

Ma, nagycsütörtök este Jézus utolsó vacsorájára emlékezünk, arra az
eseményre, amikor különleges kenyeret adott apostolainak. Ennek leírását
idéztük fel az imént a szentmise szentleckéjében Szent Pál apostol
korintusiakhoz írt leveléből. Az Úr először a kenyeret nyújtja nekik:
"Vegyétek és egyétek, ez az én testem!", majd pedig a bort adja nekik e
szavakkal: "Ez az én vérem. Valahányszor isztok belőle, tegyétek ezt az én
emlékezetemre!" Minden szentmisében az utolsó vacsora termében találjuk
magunkat, hiszen Jézus parancsa szerint a miséző pap pontosan ezt mondja
és teszi, megjelenítve Krisztus áldozatát. Nyilvános működésének idején, a
kenyerek csodálatos megszaporításakor Jézus már tett néhány olyan
titokzatos kijelentést, amelyek előrevetítették, hogy különleges kenyeret
fog adni, de ekkor még nem volt sejthető, hogy milyen formában történik
ez, s az sem, hogy e kenyér az Ő teste lesz.

Fontos kiemelnünk, hogy a szentmise nem egyszerűen csak emlékezés, még
csak nem is hittel teli emlékezés Jézus nagy áldozatára, hanem ennek az
áldozatnak jelenvalóvá tétele szentségi módon. A szentmisében tehát nem
csupán emlékezünk Jézus megváltó tettére, azaz szenvedésére,
kereszthalálára és feltámadására, hanem oly módon éled újjá mindez, hogy
mi magunk is bekapcsolódhassunk, illetve életünket is bekapcsolhassuk
Krisztus egyszeri, megismételhetetlen, de mégis állandóan megújuló
áldozatába. E nélkül nem beszélhetnénk Jézus valóságos jelenlétéről az
Oltáriszentségben, s nem jöhetne létre a hívők találkozása az élő
kenyérrel, Krisztussal a szentáldozásban.

A régebbi időkben, amikor még kézzel gyúrták a kenyeret, a pékek között az
a mondás járta, hogy három dolog szükséges ahhoz, hogy a lisztből jó
kenyér legyen: élesztő, szív és lélek. Tehát nem csak jó alapanyag kell,
hanem az is, hogy szívvel, lélekkel, becsületes munkával készüljön a
kenyér. A mai időkben, amikor nagyüzemekben készülnek a kenyerek és
mindenféle pékáruk, már ritkábban érezzük az igazi, szívvel-lélekkel
készült kenyér ízét. De az Oltáriszentség különleges kenyérében
megérezhetjük az odaadottságot, Krisztus odaadottságát, az áldozatot,
Krisztus áldozatát és az önfelajánlást, Krisztus önfelajánlását. Igen,
ebből a kenyérből nem hiányzik semmi, hiszen benne van a mi Urunk szíve és
lelke, benne van Jézus szeretete, maga Krisztus van jelen benne. E
kenyérből - jelképesen szólva - nem hiányzik az élesztő sem, hiszen
hitünket élesztő, életre keltő erő rejlik benne.

Befejezésül még egyetlen gondolat, amelyet a Papság éve miatt tartok
fontosnak megemlíteni: ma, nagycsütörtök este, az utolsó vacsorára, az
Oltáriszentség alapításának pillanatára emlékezünk, amely egyúttal a
papság alapításának is a pillanata. A kettő, tehát az Oltáriszentség és a
papság elválaszthatatlan egymástól. Minden pap életének és személyes
Isten-kapcsolatának forrása a szentmise bemutatása és az Eucharisztia
vétele. Mi, papok ebből, tehát a Krisztussal való bensőséges kapcsolatból
és Krisztus testével való táplálkozásból merítjük az erőt lelkipásztori
munkánkhoz és életünkhöz. Papi szolgálatunk által pedig, amikor bemutatjuk
a szentmisét, éppen azt tesszük lehetővé a hívek számára, hogy az ő életük
forrása is az Oltáriszentség legyen, s Krisztus teste a mindennapi lelki
és élő kenyerük legyen. Krisztus van jelen az Oltáriszentség csodálatos
kenyerében. Őt küldi az ég. Mindannyiunknak, papoknak és híveknek
egyaránt, Őt küldi az ég.
(c) Horváth István Sándor



Imádság:

Urunk, Jézusunk, te támasztasz a mi szívünkben lelki éhséget tanításod és
önmagad iránt. Táplálj minket az igazság tanításával és éltess minket
önmagaddal, az élő kenyérrel, hogy élet legyen bennünk! Tápláld testünket
és lelkünket! Szavad és szent tested nélkül nincs élet bennünk és nem
juthatunk el az örök életre sem. Te vagy számunkra az élő Kenyér, te vagy
az áldozat Kenyere, te vagy a szeretet Kenyere, te vagy a gondoskodás
Kenyere, te vagy hálaadás Kenyere. Te önmagadat osztod és adod nekünk.
Taníts meg minket arra, hogy önmagunkat adjuk embertársainknak, utánozva
ezzel a te példádat, a te áldozatodat, a te felajánlásodat és a te
szeretetedet.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium