2018. július 12. - Csütörtök

   Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: "Menjetek, és
   hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket,
   támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki
   ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se
   arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se
   két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha
   egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó
   arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig
   beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor
   a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll
   rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat,
   akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port
   a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének
   tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
   Mt 10,7-15
   Elmélkedés:
   Az Isten országának meghirdetésével és eljövetelével kapcsolatban az
   evangéliumokban észrevehetünk egy bizonyos következetességet,
   folytonosságot. Keresztelő Szent János, a Megváltó előfutára így kezdte
   fellépését: "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa"
   (Mt 32,). Nyilvános működésének kezdetén Jézus szintén ezekkel a
   szavakkal kezd tanítani (vö. Mt 4,17). Amikor pedig apostolait küldi
   Jézus missziós útra, akkor ezt kéri tőlük: "Menjetek, és hirdessétek,
   hogy közel van a mennyek országa!", ahogyan erről a mai nap
   evangéliumában olvasunk. Mindehhez még hozzátehetjük, hogy az Egyház
   küldetése is az idők végéig az, hogy ugyanezt hirdesse.
   Jézus pontos utasításokat ad a küldetés teljesítésével kapcsolatban. A
   Márk szerinti változat még megengedi, hogy legalább sarut viseljenek és
   a vadállatok ellen legyen náluk vándorbot, de a Máté szerinti szöveg
   szerint ez is tiltott. Az apostoloknak semmit sem szabad magukkal
   vinniük, egyedül a küldőjük által rájuk ruházott erőben bízhatnak. Az
   Úr küldötte nem bízhat semmiféle vagyonban vagy földi eszközben.
   Mindarról, amire feladatának teljesítéséhez szüksége lesz, majd Isten
   fog gondoskodni, mégpedig azok által, akikhez az örömhírt elviszik. A
   küldöttnek tehát nincs szüksége semmire, amiben jobban bízhatna, mint
   az Úr tanításában, amit hirdet.