2019. május 9. – Csütörtök

Evangélium

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.” Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.” 
Jn 6,44-51

Elmélkedés

A csodálatos kenyérszaporítás utáni jézusi beszédet tovább olvasva az evangéliumban, újabb gondolattal gazdagodunk. Saját testéről, mint kenyérről ezt mondja Jézus: „Aki e kenyérből eszik, örökké él.” Nem csupán ígéret ez, hanem beteljesedés is. Ígéret, üdvösségünk szempontjából a legfontosabb ígéret ez számunkra. Ha Krisztus testével táplálkozunk, akkor eljuthatunk az örök életre. Ebből a szempontból valóban a jövőnkre, végső sorsunkra vonatkozik ez a kijelentés. Ugyanakkor beteljesedésről is beszélhetünk, hiszen azáltal, hogy magunkhoz vesszük Krisztus testét az Eucharisztiában, már földi életünkben részesedünk az örökkévalóságban, már most birtokoljuk azt, aminek teljességét az örök életben kapjuk meg. 
Az isteni gondviselés jelét és ajándékát fedezzük fel az Oltáriszentségben. Maga Isten gondoskodik rólunk, amikor lelki kenyeret nyújt nekünk a földi életben, és neki köszönhetjük, hogy vezet minket az örökkévalóság felé. Aki visszautasítja az Oltáriszentséget és nem akar élni annak vételével, az tulajdonképpen Isten szeretetét, gondviselését és végső soron az általa felkínált üdvösséget utasítja vissza. 
A vallásosság megújításának nagy lehetősége tárul fel itt a hívek számára. Akik bűneik miatt nem járulhattak szentáldozáshoz és nem igyekeztek mielőbb megszabadulni azoktól, ne halogassák tovább a szentgyónást! Legyen rendszeres a szentgyónás, hogy rendszeressé válhasson a szentáldozás is!