2016. november 17. – Csütörtök

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”

Lk 19,41-44

Elmélkedés:

Jézus útjának végső állomásához, Jeruzsálemhez érkezünk a mai evangéliummal. Az Úr próféta módon előre meglátja a most virágzó város közeli pusztulását. Szomorúság tölti el lelkét, megsiratja a várost és lakóit. Itt áll a szent város közelében, amelyben a templom, az Isten lakóhelye van. Hívők sokasága érkezik vele, de rajta kívül senki nem sejti a katasztrófát, a város pusztulását, amely néhány évtizeddel később valóban bekövetkezik: a zsidó háborúban a rómaiak lerombolják. Jézus szavaiból úgy tűnik, hogy a várost és lakosságát hitetlenségük és Jézus elutasítása miatt éri utol az isteni büntetés. Nem ismerték fel a messiási idők jeleit, nem tértek meg.
Bárcsak felismernéd te is, ami üdvösségedre szolgál – mondja Jézus, s ezen szavai nem csupán Jeruzsálem egykori lakóinak, hanem minden idők emberének is szólnak. Bárcsak minden ember szerte a világon felismerné, ami üdvösségére szolgál! Nem attól kell félnünk, aki elveheti életünket, hanem attól, aki lelkünket a kárhozatra taszíthatja, azaz meghiúsítja üdvösségünket. Ha szeretnénk elkerülni a kárhozatot, akkor fel kell ismernünk Jézus Krisztus személyében az egyedüli Üdvözítőt! El kell fogadnunk, hogy nincs üdvösség senki másban, csak őbenne! Ma gondolkozzunk el azon, hová vezet életünk? Felismerjük-e azokat a jeleket, amelyekkel Isten vezet minket az üdvösség útján?