2020. április 2. – Csütörtök

Evangélium

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre”. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.” A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.
Jn 8,51-59

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban azt olvastuk, hogy Jézus szava igaz, az ő személye Igazság. Aki őt megismeri, az az igazságot ismeri meg, s ezáltal nyeri el a szabadságot. Megemlítettük azt is, hogy Jézus az örök életre vezető igazság. Ezt a gondolatot folytatja, erősíti meg a mai részlet, amelyben Jézus kijelenti: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.”
Milyen távlatokat nyit számunkra Jézus tanítása? Egyrészt eligazítást ad a földi élet idejére. Útmutatás a boldog élethez, az erkölcsös viselkedéshez, az embertársainkkal való szeretetteljes kapcsolathoz. Ugyanakkor túlmutat a földi élet keretein és evilági vágyainkon. E helyen nem hangzik el az Úr részéről, de itt tulajdonképpen a feltámadásról van szó. És ez az, amit a kortársai nem értenek. Nem tudják elképzelni, hogy a halál után az emberi élet bármi módon is folytatódhat. A földi élet végessége, korlátozottsága, az ember halálának biztos ténye megakadályozza őket abban, hogy higgyenek az örök életben. Csupán eddigi tapasztalataikra, emberi ismereteikre támaszkodnak és nem nyitják meg szívüket és értelmüket az előtt az isteni kinyilatkoztatás előtt, hogy van feltámadás, van örök élet.
Ebből az emberi gondolkodásból Jézus feltámadása szakít ki bennünket. Olyan tapasztalat ez az egykori tanítványok és apostolok számára, amely a hit, az örök életbe vetett hit távlatát nyitja meg. Hiszem-e, hogy Istennek hatalma van ahhoz, hogy feltámasszon az örök életre?