2021. szeptember 2. – Csütörtök

Evangélium

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11

Elmélkedés

Örömmel olvassuk a mai evangélium bevezető mondatában, hogy az emberek most nem csodákat látni jönnek Jézushoz, hanem azért, hogy tanítását hallgassák. Látva a nagy tömeget, Jézus megfelelő helyet keres, hogy mindenki láthassa és hallhassa. Ekkor lép a történetbe Péter, akinek ott van a bárkája. Jézus beszáll a bárkába, a vízről szól az emberekhez, akik a parton ülnek.
Lukács evangélista nem részletezi a tanítás tartalmát, hanem hamar rátér Jézus kérésére. Azt kéri Pétertől, hogy induljon a vízre és halásszon. Péter és társai jól tudják ez az idő nem éppen alkalmas a halászatra. Éjjel érdemes halászni menni, de munkájuk előző este eredménytelen volt. Most fáradtak, pihenni szeretnének, de aztán Péter mégis engedelmeskedik, megteszi, amit Jézus kér tőle. A sikeres halászat egyértelműen az engedelmességnek köszönhető. Péter, aki tapasztalt halász volt, rögtön láthatta és a furcsa kérésből tudhatta, hogy a vándortanító nem ért a halászathoz. Ennek ellenére teljesíti a kérést, ami bizonyára annak is köszönhető, hogy az imént hallotta Jézust beszélni. A tömeg azt gondolta, hogy Jézus „Isten szavát” hirdeti, s bizonyára Péternek is ez volt a véleménye. Ezért gondolhatta, hogy érdemes engedelmeskednie annak, aki szavaival, tanításával nagy hatással van az emberekre.
Megteszem-e azt, amit az Úr kér tőlem? S ha valami szokatlant kér, engedelmeskedem-e neki?