2017. február 9. – Csütörtök

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.

Mk 7,24-30

Elmélkedés:

A mai evangéliumban ismét egy csodáról olvasunk, amelyben egyaránt találunk más gyógyításokból már ismert, illetve sajátos elemeket. Azon már nem csodálkozunk, hogy Jézus megint pogányok lakta területen jár, ezzel szemlélteti, hogy az Isten által felkínált üdvösség nem korlátozódik az ószövetségi választott nép tagjaira, hanem a világ minden nemzetére kiterjed. Az viszont már jobban felkelti figyelmünket, hogy titokban akar maradni, nem szeretné, ha jelenléte kiderülne. Valójában itt sem újdonságról van szó, hiszen már találkoztunk azzal, hogy több csodája alkalmával kérte a gyógyultakat, hogy ne híreszteljék az esetet. Jelen történetnél is a messiási titokról van szó. Jézus azért szeretné, hogy a csodák tanúi ne beszéljenek másoknak, mert ezzel hamis elképzeléseket és elvárásokat támaszthatnak az ő messiási küldetéséről. 
A csodákra jellemző ismerős elem számunkra, hogy az asszony nem zsidó, hanem pogány, valamint az is, hogy nem önmagáért, hanem a lánya érdekében kéri Jézus segítségét, például Jairushoz hasonlóan, aki szintén lánya miatt fordul az Úrhoz. Érdekesség, hogy amíg Jairus esetében Jézus elindul az ő házába, hogy meggyógyítsa a beteg kislányt, illetve a halálhír megérkezése után feltámassza őt, addig az asszony kérésére nem indul útnak, hanem távolból, szavával tesz csodát, amelynek megtörténtét az asszony hazaérkezve megtapasztalja. S végezetül ismerős elem a segítséget kérő személy hite, amely a csodát eredményezi.