2022. március 3. – Csütörtök

Evangélium

Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”
Lk 9,22-25

Elmélkedés

Ebben a részben elhangzik Jézusra vonatkozóan az „Emberfia” megnevezés. Szent Lukács művében más helyeken is szerepel ez a cím. A béna meggyógyításakor az ő isteni hatalmára utal: „Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani” (Lk 5,24). Más alkalommal azt jelzi, hogy Jézusnak van joga értelmezni és meghatározni a szombatra vonatkozó isteni törvényeket: „Az Emberfia ura a szombatnak” (Lk 6,5). Szintén Jézus ajkáról hangzik el önmagára vonatkozóan a cím, amikor egy őt követni szándékozó embert így figyelmeztet: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét” (Lk 9,58).
Lukács evangéliumában szépen megfigyelhető, hogy a farizeusok és a vallási vezetők részéről hogyan fokozódik a szembefordulás és ellenségeskedés Jézussal. Eközben ő több alkalommal is figyelmezteti tanítványait, hogy milyen sors, szenvedés és halál vár rá Jeruzsálemben, de természetesen nem hátrál meg, nem fordul meg, nem menekül el, hiszen tudja, hogy mindez a mennyei Atya megváltó tervének a része. Szenvedéséről és haláláról nyíltan beszél övéinek, mert azt szeretné, hogy idővel megtanulják személyét új nézőpontból, a kereszt felől látni.
Krisztus követése, a kereszt felvétele „mindennapos” feladatot jelent számunkra. Nem időnként, gyakran vagy néha járjuk életünk keresztútját, hanem nap mint nap a mi Urunkhoz csatlakozunk.