2017. február 23. – Csütörtök

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek: Ha valaki csak egy pohár vizet is ad nektek inni azért, mert Krisztuséi vagytok, megkapja érte jutalmát. Ha viszont valaki csak egyet is bűnre csábít a kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék. Ha a kezed bűnre csábít, vágd le! Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad csábít bűnre, vágd le! Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozatra jutnod. Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki! Jobb fél szemmel bemenned Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutnod, ahol a féreg el nem pusztul, és a tűz ki nem alszik. Mindenkit tűzzel sóznak meg. Mert jó dolog a só; ha azonban a só ízét veszti, mivel ízesítik meg? Legyen bennetek só, és őrizzétek meg a békét egymás között.

Mk 9,41-50

Elmélkedés:

A jutalom és a büntetés témája kerül elő Jézus tanításában, mégpedig mindkettő a Krisztussal való kapcsolat viszonyában. Az a személy, aki a legkisebb jót teszi Krisztus tanítványával, nagy jóra, jutalomra számíthat Istentől. Bár emberileg nézve aránytalanságnak tűnik, hogy egy jelentéktelennek tűnő cselekedet jelentős jutalmat érdemeljen ki, Isten nagylelkűségébe mégis belefér. A legfőbb jutalom, amit Istentől kaphatunk az örök élet, az üdvösség. Ez azonban elérhetetlenné válhat azok számára, akik másokat megbotránkoztatnak, azaz helytelen magatartásukkal, bűnös cselekedeteikkel másokat akadályoznak a hit útján való előrehaladásban. Jézus erős, úgynevezett túlzó-mondásokkal világít rá az üdvösség jelentőségére, és annak fontosságára, hogy az örök élet érdekében minden rosszat kerülnünk kell. Úgy kell élnünk, hogy semmi mulandó, evilági dolog ne akadályozzon bennünket az üdvösségre való törekvésben. 
Az Úr mondásai küldetésünkre is figyelmeztetnek. A tanúságtételt, az evangéliumhoz méltó életet és a hit továbbadását tekintsük kötelességünknek és tegyük felelősségünk tudatában. Keresztény életünk ugyanis követendő vagy elrettentő minta lehet mások számára. Helyes magatartásunk másokat is a krisztusi élet útjára vezet, bűnös életünk viszont botrányt okozhat, azaz eltéríthet másokat a hit útjától.