2017. március 9. – Csütörtök

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.”

Mt 7,7-12

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus a következő szavakkal bátorít minket, hogy Istenhez forduljunk kéréseinkkel: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.” Talán még helyesebb, ha nem anyagi természetű kérésekkel fordulunk hozzá és nem földi javakat szeretnénk tőle kapni, hanem kérdéseinkkel lépünk elé. Az imádság szüntelen párbeszéd, amelyben Isten meghallgat minket és válaszol nekünk. Ebben a párbeszédben megértjük önmagunkat, hivatásunkat. A szívünk legmélyén lévő és lelkünket megérintő kérdéseinket tárjuk Isten elé, s amikor átgondoljuk és kimondjuk szavainkat, akkor Isten megvilágosítja értelmünket, megtisztítja vágyainkat, hogy valóban mindig olyat kérjünk, ami örök üdvösségünket szolgálja s ezért teljesíthető legyen. 
Sok ember úgy érzi, hogy Isten távol van az életétől, az ő mindennapi gondjaitól, mások pedig azt gondolják, hogy ők tudnak mindent a legjobban, ezért Isten ne avatkozzon bele az életükbe. Ezzel szemben Isten nem zárkózik el előlünk, ismeri problémáinkat és üzeneteivel válaszol nekünk. Szava útmutatás számunkra, hogy eligazodjunk azokban az ügyekben, amelyek meghatározzák életünket. Szolgálja a nagyböjti idő kéréseink megtisztulását!