2023. augusztus 10. – Csütörtök, Szent Lőrinc diakónus és vértanú

Evangélium

Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, én engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”
Jn 12,24–26

Elmélkedés

A keresztény élet a kereséssel kezdődik mindenki számára. Az igazság keresésével. Az élet céljának keresésével. Feladatunk, hivatásunk keresésével. Isten keresésével. Aztán a keresztény élet az odaadással folytatódik. Ez is mindenki igaz, miként a keresés az út kezdetén. Odaadjuk magunkat, felajánljuk magunkat Isten szolgálatára. Odaadjuk magunkat másoknak, hogy emberi kapcsolataink ne mások igénybevételéből álljon, hanem szeretetközösség kialakítása legyen a célja. Odaadjuk magunkat, hogy felismert és remélhetőleg Istentől kapott hivatásunkat teljesíteni tudjuk. És odaadjuk magunkat halálunkban is Istennek, mert hiszszük, hogy benne újjászülethetünk. E végső odaadás egyik szép formája, amikor valaki a keresztény hitéért, Krisztushoz tartozásáért hal meg, ezt nevezzük vértanúságnak. Ez már nem adatik meg mindenkinek, aki elkötelezi magát Krisztus mellett, csak egyeseknek. A mai napon is egy ilyen személyt, Szent Lőrincet ünnepeljük, aki élete céljának a szolgálatot ismertem fel, s aki méltó lett arra, hogy hite miatt meghaljon.
Az ő áldozata és egyetlen más vértanú áldozata sem hiábavaló, hiszen Krisztus szavai szerint „ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.”
Kész vagyok-e életemet Istennek adni, hogy neki tetsző lelki gyümölcsöket teremjek?