2017. szeptember 14. - Csütörtök, A Szent Kereszt felmagasztalása

   Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a
   mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a
   mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják
   fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem
   örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát
   adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
   Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem
   hogy általa üdvözüljön a világ.
   Jn 3,13-17
   Elmélkedés:
   A Szent Kereszt felmagasztalásának mai ünnepén a következőket olvassuk
   az evangéliumban: "Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje
   a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ." Szent Pál tanítása
   szerint az az igazi bölcsesség, amikor az ember a keresztben felismeri
   az üdvösség eszközét és nem akar másról tudni, csak a megfeszített
   Jézus Krisztusról. Erre a bölcsességre szeretnénk mi is eljutni
   Krisztus keresztje előtti mindennapi imáinkban, hogy szívünkbe fogadjuk
   a kereszt titkát. Krisztus tanítványaiként keresztünket felvéve kell
   követnünk őt. A kereszt Krisztushoz tartozásunk, szenvedésünk és
   önmagunk számára való halálunk jele, de ugyanakkor a megdicsőülés
   jelévé is válik majd a feltámadásunkkor.
   Emberként szüntelenül erre a keresztre tekintünk, amely meghozta
   számunkra a megváltást. A világ számára Jézus kereszthalála nem
   sikertörténet, hiszen félelem, fájdalom és szenvedés jellemzi. Sokan
   botrányosnak és értelmetlennek tartották régen és ma is. A hívő ember
   viszont meglátja Isten akaratát, s megérti a kereszt igazi üzenetét:
   megváltás, üdvösség, élet és remény fakad a keresztből. Jézus halálakor
   elsötétült az ég, megrendült a föld, s mindezt látva a római százados
   megvallotta hitét. Ha csak a keresztre tekintek, lassan elhomályosul
   körülötte minden, lélekben megrendülök és szívemben megszülethet a hit.