2017. október 12. - Csütörtök

   Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványainak: "Tegyük fel, hogy
   valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt
   mondja: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy
   vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az
   ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok
   fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy
   adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki
   annyit, amennyire szüksége van. Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak
   nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.
   Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót
   nyitnak. Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az
   kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad
   neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti,
   bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább
   adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle."
   Lk 11,5-13
   Elmélkedés:
   Az előző napokban az imádságra, az imádkozás fontosságára figyeltünk
   elmélkedéseinkben az evangéliumi részek alapján. Ezt a témát folytatja
   a mai szöveg is, amelyben Jézus egy rövid példabeszédet mond egy
   emberről, aki addig könyörög barátjának, amíg az végül teljesíti
   kérését. A történet jellegzetessége, hogy a kérő ember tisztában van
   vele, hogy alkalmatlankodik, nem a megfelelő időben fordul barátjához,
   zavarja őt, mégsem hátrál meg. Istent természetesen soha nem zavarjuk
   kéréseinkkel, de érdemes kitartóan fohászkodnunk hozzá.
   Az előzményekben, amikor Jézus imádkozni tanította tanítványait, arra
   bátorította őket, hogy Istent Atyának szólítsák. Ennek következménye
   az, hogy aki hiszi, hogy Isten az ő jóságos Atyja, az minden helyzetben
   bizalommal fordulhat hozzá kéréseinek teljesítéséért. A gyermek bizalma
   ez atyja iránt. Istengyermeki bizalmunk ez mennyei Atyánk iránt.
   Mindazok a kérések, amelyek a Miatyánkban megfogalmazódnak, Isten
   jóságának köszönhetően teljesülnek életünkben. A kitartóan végzett
   imádság és kérés mögött természetesen nem valamiféle követelőző
   lelkület húzódik meg. És nem számíthatunk arra sem, hogy Isten minden
   kérésünket feltétlenül teljesíti. Ehelyett kettős bizalom él bennünk.
   Egyrészt reméljük, hogy meghallgat minket, másrészt bízunk abban, hogy
   a javunkra, a lelkünk üdvösségére váló kéréseink teljesülnek.