2017. október 19. - Csütörtök

   Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: "Jaj nektek, akik
   síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok
   megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok
   cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt
   készítetek nekik. Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és
   apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat
   üldözni fognak. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről,
   amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás
   véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis,
   mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj
   nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem
   mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok." Amikor
   ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy
   felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon
   fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel
   vádolhatják.
   Lk 11,47-54
   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban Jézus egészen kemény szavakkal beszél arról, hogy
   nemzedéke felelősséggel tartozik a megölt prófétákért. A felelősséget
   azonban nem csak a gyilkosságokért kell vállalniuk, hanem azért is,
   mert nem hallgattak Isten küldötteinek szavára, s nem tértek meg.
   Felelősséggel tartoznak tehát mind gonosz cselekedeteikért, mind a
   lelki megtérés elmulasztásáért. Jézus kijelentései a múlt
   cselekedeteire vonatkoznak. De miért mondja azt, hogy kortársait vonják
   felelősségre elődeik bűnei miatt? Talán azért, mert Jézus már most
   előre látja, hogy saját nemzedéke ugyanabba a hibába fog esni, mint a
   korábban élők. Jézus korának emberei éppúgy megölik Isten Fiát, a
   mennyei Atya küldöttét, mint elődeik Isten küldötteit, a prófétákat. S
   Jézus nemzedéke éppúgy elmulasztja a megtérést, mint a korábbiak.
   Az evangéliumnak ez a szövegrészlete tehát Jézus küldetéstudatára is
   rávilágít. Előre látja, hogy sorsa ugyanaz lesz, mint a korábbi idők
   prófétáinak sorsa. Mégsem tagadja meg küldetését, hanem vállalja a
   szenvedést és a halált, engedelmeskedik az Atyának.
   Én vagyok a felelős azért, hogy hallgatok-e Jézus figyelmeztető szavára
   vagy sem, a megtérés útjára lépek vagy nem. Nem felháborodni kell azon,
   amikor Isten figyelmeztet bűneimre, hanem érdemes bűnbánatot tartva
   kérni bocsánatát.