2017. november 2. - Csütörtök, Halottak napja

   Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
   "Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban,
   aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet,
   mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek:
   Eljön az óra - sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az
   Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az
   Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete
   legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet
   tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra,
   amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek
   sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik
   rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak."
   Jn 5,24-29
   Elmélkedés:
   Életünk során napról napra szembesülünk az idő múlásával. Az óramutatók
   járása, a naptár forgatása szembesít minket a megállíthatatlan idővel.
   Ha megáll az óránk vagy elfelejtünk lapozni a naptárban, attól még nem
   áll meg az idő. Az idő múlását a bennünk és a körülöttünk,
   környezetünkben lévő változásokban tapasztaljuk meg. Ha évek múltán
   visszatérünk valahová és ott szinte semmi változást nem látunk, akkor
   azt mondjuk, hogy ezen a helyen "megállt az idő." A valóságban persze
   nem állt meg, és ha fejlődést nem is látunk a pusztulás, az elmúlás
   nyomait észrevehetjük. Ha önmagunkban nem tapasztalunk semmiféle
   változást az idő múltával, akkor valami hiba történt, elmulasztottuk a
   lelki építkezést.
   Minden elmúlást fájdalmasan élünk meg. Nem tudjuk visszahozni azt, ami
   örömöt jelentett, boldogságot adott. Szeretteink elvesztését
   fájdalmasan éljük meg, mert nem tudunk visszamenni az időben, nem
   tudjuk visszahozni a boldogság napjait, nem tudjuk visszahozni az
   életből eltávozott személyt. Fájdalmunkban, az elvesztés fájdalmában az
   ad vigasztalást, hogy feltámadunk és újra együtt lehetünk majd az örök
   életben azokkal, akiket a földi életben szerettünk. Akkor majd
   megszűnik minden fájdalmunk és örökké örvendezhetünk, mert együtt élünk
   Istennel.