2017. november 23. - Csütörtök

   Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva
   fakadt. Azután ezt mondta: "Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a
   napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed
   előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít
   és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid
   közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel
   látogatásod idejét."
   Lk 19,41-44
   Elmélkedés:
   Jézus útjának végső állomásához, Jeruzsálemhez érkezik. Amint
   megpillantotta a várost, sírni kezdett, majd megjövendöli annak
   pusztulását. A sírás oka az, hogy előre látja a város sorsát. "Bárcsak
   felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál!" -
   olvassuk keserűen hangzó szavait a mai evangéliumban. Szeretné a város
   lakóinak megtérését, szeretné, ha Jeruzsálem nevéhez híven a béke
   városa lenne, de az Úr vágya, kívánsága beteljesületlen marad.
   Történelmi tény, hogy a rómaiak néhány évtizeddel később lerombolják
   mind a várost, mind annak templomát. Az ószövetségi bibliai részekben
   több helyen előfordulnak olyan fenyegető prófétai jövendölések, amelyek
   valamilyen csapást helyeznek kilátásba, ha az emberek nem térnek vissza
   Isten törvényeinek útjára. Isten a küldöttei, prófétái által
   figyelmezteti a népet, s van rá példa, hogy megtérnek a figyelmeztetés
   hatására, gondoljunk csak Jónás próféta igehirdetésére Ninive
   városában.
   Jézus szavai hasonló figyelmeztetésnek számítanak.
   A jelenet mondanivalóját személyes életünkre is vonatkoztathatjuk. Ha
   nem szeretnénk vesztünket, akkor fel kell ismernünk Krisztus
   személyében az Üdvözítőt! El kell fogadnunk, hogy nincs üdvösség senki
   másban, csak őbenne! Legalább ezen a napon gondolkozzunk el azon, hová
   is vezet életünk.