2017. november 30. - Csütörtök, Szent András apostol

   A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit
   Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a
   tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: "Kövessetek engem,
   és én emberek halászává teszlek titeket!" Erre azok otthagyták
   hálóikat, és követték őt.
   Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát,
   Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat
   javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és
   az apjukat, és követték őt.
   Mt 4,18-22
   Elmélkedés:
   Akit Jézus meghív követésére, valamit ott kell hagynia. Így volt ez az
   első apostolokkal és ma is. Péter és András otthagyják halászhálóikat s
   Jézus nyomába indulnak. Jakab és János szintén otthagyják hálóikat és
   apjukat, hogy Jézus tanítványai lehessenek. Az otthagyott hálók egész
   korábbi életüket jelképezik. Mindent a hátuk mögött hagynak, s új élet
   kezdődik számukra. Érdekes, hogy az első pillanattól kezdve mégsem
   érzik azt, hogy valamit elvesztettek volna vagy bármiben is hiányt
   szenvednének, mert Jézus közelsége mindennél nagyobb kincset jelentett
   számukra.
   Az egyszerű halászok egy ekkor még számukra teljesen ismeretlen úton
   indultak el. Követték azt, aki meghívta őket, de még nem tudták, hogy
   hová vezet ez az út. Egyszerű emberek lévén nem mérlegeltek sokáig, nem
   tettek fel kérdéseket, s nem kezdtek el aggódni. Indultak, mert
   megérintette őket a hívó személye. Megszokott életüket, a
   megélhetésüket biztosító mesterségüket hagyják el Jézus kedvéért.
   Köztük volt a mai napon ünnepelt András is, aki a többiekkel együtt új
   hivatást kap, amikor az Úr ezt mondja nekik: "Kövessetek engem, és én
   emberek halászává teszlek titeket!" Emberhalászok lesznek, akik
   Mesterük küldötteiként fogják a lelkek üdvösségéért az evangéliumot
   hirdetni.
   Képes vagyok-e mindent elhagyni, hogy egyedül Krisztus szeretete töltse
   be életemet?