2018. január 18. - Csütörtök, Árpád-házi Szent Margit

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
   A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.
   A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s
   ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
   hangzott: "Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
   fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
   "Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak
   ezt válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.
   Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok
   vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak,
   bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett
   a többi szűz is. Így szóltak: "Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő
   így válaszolt: "Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!"
   Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13
   Elmélkedés:
   A mai napon ünnepelt Árpád-házi Szent Margit mindössze három esztendős
   volt, amikor a domonkos rendi apácák veszprémi kolostorába került.
   Szülei, IV. Béla király és felesége a tatárok támadása elől Dalmáciába
   menekülvén fogadalmat tettek, hogy születendő gyermeküket Istennek
   ajánlják, ha az ország felszabadul a tatárok uralma alól. Ezt a
   fogadalmukat teljesítették, amikor Margit Veszprémbe került.
   Felnövekedvén a kolostorban megértette, hogy nem csupán szülei
   fogadalmának köszönhetően került ide, hanem az Úr Jézusnak is az a
   kívánsága, hogy életét ajánlja fel neki. Margit tehát megérti
   hivatását, nem hivatkozik királyi származására vagy méltóságára, hanem
   egyszerű apácaként a szolgálatot és az engesztelést tartja legfőbb
   életcéljának.
   Személyében újraéled és felragyog számunkra az evangéliumi okos szüzek
   példája, akik felkészülten várják a vőlegény érkezését, ezért
   bejuthatnak a menyegzős lakomára, miközben hibázó, felkészületlen
   társaik kívül maradnak. Margit fenntartás nélkül és visszavonhatatlanul
   Krisztusnak ajánlja egész életét, megérti, hogy a szenvedő Krisztust
   akkor tudja a legjobban szolgálni, ha élete engesztelés lesz az
   országért és minden nővértársában Krisztusnak szolgál.
   Keresem-e hivatásomat? Akarok-e Istennek szolgálni? Kész vagyok-e
   életemet egészen Istennek ajánlani?