2018. április 19. - Csütörtök

   A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: "Senki sem
   jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom
   őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: "Mindnyájan Isten
   tanítványai lesznek." Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle,
   hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől
   való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz
   bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok
   mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből
   alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a
   mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A
   kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért."
   Jn 6,44-51
   Elmélkedés:
   A kenyérszaporításkor Jézus földi kenyeret adott az embereknek. Ezt
   követően a mennyei kenyérről beszél, amely lelki táplálék. A
   hallgatóság elcsodálkozott, amikor Jézus kijelentette, hogy ő az örök
   élet kenyere, és az ő teste valóban táplálék. Az Úr szavai
   nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán valósultak meg első alkalommal.
   Azóta az általa mondottakat és tetteket megismételve minden
   szentmisében valóságosan megjelenik az átváltoztatott kenyérben és
   borban.
   Az Oltáriszentséggel kapcsolatban kettős feladatunk van. Egyrészt
   hinnünk kell, hogy az Eucharisztia valóban Krisztus teste, másrészt
   táplálkoznunk kell ezzel a kenyérrel. Ebből a kenyérből él és
   táplálkozik az Egyház s minden hívő, aki az Egyházhoz, a krisztusi
   közösséghez tartozik.
   A szentmisében az átváltoztatást követően hitünk szent titkának
   nevezzük az Oltáriszentséget. Titokzatos a történés, amikor a miséző
   pap szavára a kenyér az Úr testévé, a bor az ő vérévé változik át, de
   titokzatos a mi Urunk jelenléte is az átváltozott kenyérben és borban.
   Mindezt nem láthatjuk, hanem hittel tudjuk elfogadni, itt az emberi ész
   és értelem, az emberi érzékelés korlátokba ütközik. Az átváltoztatásban
   az Egyház hite fogalmazódik meg, amely magába foglalja az én személyes
   meggyőződésemet, hitemet arról, hogy Krisztus valóságosan jelen van az
   Oltáriszentségben.