2018. szeptember 24. – Hétfő

Evangélium

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé. 
Lk 8,16-18

Elmélkedés

A magvetőről szóló példázat, amelyet szombaton olvastunk, felvezette az Isten országáról szóló tanítást. Ezt egészíti ki újabb elemmel a mai részlet. A lámpa fényét senki nem akarja elrejteni, hiszen éppen azért szokás meggyújtani, hogy fényével bevilágítsa a házat. Nyilvánvaló, hogy Jézusnak az a szándéka, hogy az Isten országáról szóló tanítása elterjedjen mindenütt a világon és eljusson minden emberhez. Ez azonban most még csak viszonylag szűk körben valósul meg. Apostolainak és tanítványainak, és a későbbi korokban követőinek is éppen az lesz a küldetése, hogy az Úrtól kapott tanítás fényét továbbadják. 
A krisztusi örömhír nem maradhat titokban. Erre utal a következő mondás: „Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne.” Az örömhír természete megkívánja, hogy aki megismerte, továbbadja azt. Most a tanítványok Krisztustól hallják az üdvösségre vezető tanítást, az Úr mennybemenetele, e világból való távozása után pedig nekik kell azt továbbadniuk, hirdetniük. A következő nemzedékeknek szintén az lesz a feladata, hogy azt átadják utódaiknak. 
A részletet Jézus kissé titokzatos mondása zárja le: „Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.” A kijelentés azt jelentheti, hogy akik befogadják az örömhírt, egyre gazdagabbak lesznek lelkiekben, akik viszont nem szívlelik meg azt, idővel ráébrednek, hogy a tanítás csírája elszárad lelkükben.