2016. október 10. – Hétfő

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”

Lk 11,29-32

Elmélkedés:

A keresztény igehirdetés két szempontból szokta párhuzamba állítani Jónás prófétát és Jézust. Mindkettő alapjául Jézus beszéde szolgál. Egy alkalommal saját feltámadására utalva mondta: „Ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel” (Mt 12,40). A másik szempont pedig a bűnbánat, amiről a mai evangéliumban olvasunk. Jónás próféta Isten küldötteként érkezett meg a bűnös városba, Ninivébe, és hirdette, hogy Isten ítélete fogja elpusztítani a várost, ha lakói nem tartanak bűnbánatot. A niniveiek komolyan vették az isteni figyelmeztetést, bűnbánatot tartottak és ennek köszönhetően elkerülték az ítéletet.
Jézus szintén azzal kezdte nyilvános működését, hogy bűnbánatot hirdetett. Jónás és a niniveiek esetét felidézve egy pozitív példát említ, amely nemcsak szembesíti hitetlen kortársait saját bűnükkel, hanem egyúttal megmutatja a helyes emberi magatartás irányát. Az isteni akarattal való szembeszegülés, Isten parancsainak semmibe vétele, az Istennel szemben tanúsított engedetlenség következményekkel jár. Az ítéletet senki nem kerülheti el, s azok számíthatnak Isten irgalmára, akik bűnbánattal közelednek felé. Legyen a bűnbánat mindig Isten iránti szeretetünk kifejezése!