2019. április 22. – Húsvéthétfő

Evangélium

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” 
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között. 
Mt 28,8-15

Elmélkedés

A húsvéti időszak evangéliumai találkozásokat mutatnak be, a Feltámadott találkozik azokkal, akik hittek és hisznek benne. Megmutathatta volna magát ellenségeinek is, de nem tette. Bizonyíthatta volna a vallási vezetőknek, hogy ő az Isten Fia, miként ezt korábban hirdette, de nem tett ilyet. Ő azoknak mutatja meg feltámadt, megdicsőült testét, akik szeretik őt. Találkozik a sírhoz igyekvő asszonyokkal, találkozik apostolaival és tanítványaival. E találkozások mindegyike tanulságokat sugároz felénk. Ezekre figyelünk oda az elkövetkezendő hetek során elmélkedéseinkben, hogy az Úr feltámadásába és a mi feltámadásunkba és örök életünkbe vetett hitünk erősödjön. 
Mit jelent Krisztus feltámadása? Nem a földi életbe tér vissza, nem azt az életet akarja folytatni, ami a nagypénteki kereszthalállal befejeződött. Az Úr feltámadása nem ehhez a világhoz tartozó természetes esemény, hanem a mennyei Atya különleges cselekedete. Olyan természetfeletti esemény, amely mégis térben és időben leírható, azaz Jeruzsálemben történt, húsvét hajnalán, a kereszthalál utáni harmadnapon. Az Atya támasztja fel Fiát a halálból, ő ajándékoz neki új életet, örökké tartó életet. Feltámadásában arra csodálkozunk rá, hogy az emberi élet hogyan jut el ahhoz a testben-lélekben való beteljesedéshez és megdicsőüléshez, amelyet Isten minden embernek szánt. Az ő egyszülött Fiának és nekünk is. Hiszem-e, hogy Krisztussal én is feltámadok?