2020. március 30. – Hétfő

Evangélium

Egy alkalommal Jézus így beszélt a templomban egybegyűlt zsidókhoz: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
A farizeusok erre azt mondták: Te önmagadról tanúskodsz. Tanúbizonyságod nem érvényes.”
Jézus így válaszolt: „Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis érvényes a tanúságtételem, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnét jöttem és hová megyek. Ti a test szerint ítéltek. Én nem mondok senkiről ítéletet, de ha kijelentek valamit, igaz az én állításom, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki küldött engem. Márpedig a ti törvényetek azt írja, hogy két személy együttes bizonyságtétele hitelt érdemel. Bizonyságot teszek tehát magamról én, és bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött: az Atya.”
Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?” Jézus azt felelte: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.”
Ezeket mondta Jézus a templomkincstár mellett, amikor tanított a templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
Jn 8,12-20

Elmélkedés

A zsidó emberek rendkívül óvatosak voltak Isten megnevezésével, megszólításával kapcsolatban. Jézus korában biztosan senkinek sem jutott az eszébe, hogy Istent Atyának nevezze. A korabeli imádságokban vagy szertartásokban ilyen nem fordult elő. Éppen ezért hallatlan számukra, hogy Jézus azt állítja önmagáról, hogy ő az Isten Fia, Isten pedig az ő Atyja. A zsidók egészen egyszerűen nem értik meg, amikor erről beszél, hanem földi atyjára, földi származására gondolnak.
Az evangéliumi részben Jézus ezt mondja: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.” Lám, világosan feltárul számunkra Isten megismerésének útja és lehetősége! Ha megismerjük Jézust, ő megismerteti velünk az Atyát, elvezet bennünket hozzá. Jézustól tudjuk, hogy az Atya annyira szeret minket, az ő teremtményeit és gyermekeit, hogy „egyszülött Fiát adta oda értünk” (Jn 4,9). Azt is a mi Urunktól tudjuk, hogy az Atya irgalmas az emberekhez. Minden embernek ez a hivatása: megismerni Istent, vele élni a földön és vele élni az örökkévalóságban, a mennyben. Bensőséges és közeli kapcsolat ez, amelynek alapja az, hogy Jézus bátorítására úgy tekinthetek Istenre, mint az én mennyei Atyámra és így is szólíthatom meg őt, amikor imádkozok.
Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy a te gyermeked vagyok.