2023. április 24. – Hétfő

Evangélium

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor a nép nem találta Jézust tehát, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézust –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert előtek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre kérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik – válaszol Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
Jn 6,22-29

Elmélkedés

A kenyérszaporítás csodája érdekes reakciót vált ki az emberekből. Nem egyszerűen azokból, akik esetleg hallottak róla, hanem azokból, akik aktív részesei voltak a csodának és ehettek a Jézus által adott ételből. Az emberek keresni kezdik azt a személyt, aki nekik a kenyeret adta. Ezt a vágyat Jézus helyes irányba tereli azzal, hogy az őt kereső és megtaláló emberektől azt kéri, hogy mindig a mennyei Atya tetszését keressék és legfőbb szándékuk az örök élet elnyerése legyen.
A csodát követő keresési tényeket rávilágít arra, hogy a lelki éhség nagyobb az emberben a testnél. Jézus küldetése éppen az, hogy olyan kenyeret adjon, amely a lelki éhséget csillapítja és az örök élet felé irányít. Az élet eledelét az Oltáriszentségben ismerhetjük fel, amely szentség megvalósítja a lelki kapcsolatot az Úr és Egyháza, Jézus és köztünk.
A földi kenyérrel tett egykori csodákhoz hasonlóan Krisztus az ő papjai által minden nap újabb csodát tesz, amikor az Oltáriszentségben önmagát adja a világnak, a benne hívőknek. Ez az eledel valóban maradandó és megmarad az örök életre. Ha egyszer megízleltük e szent, élő, átváltoztatott kenyeret, s megéreztük, hogy általa részesedünk Krisztus életében, akkor minden vágyunk az lesz, hogy ez az együttlét az örök életben folytatódik. Keresem-e nap mint nap Krisztust, aki önmagát adja nekem az Oltáriszentségben?