2023. május 22. – Hétfő

Evangélium

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisztizzük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találtak bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”
Jn 16,29-33

Elmélkedés

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus arra törekedett, hogy felkészítse övéit arra az időszakra, amikor ő már nem lesz velük. Ezt mondja: „A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.” Figyelmeztetés és bátorítás is ez egyben. Miért Jézus szükségesnek, hogy a rájuk váró nehézségekre figyelmeztesse és egyúttal a kitartás fontosságára emlékeztesse tanítványait egy olyan helyzetben, amikor ők csak megvallották hitüket? Hiszen szavai azt követően hangzanak el, hogy tanítványai örömmel jelentették ki: „Hisszük, hogy Istentől jöttél.” Hitvallásuk azt sugallja, hogy a Jézussal töltött mintegy három esztendő nem volt hiábavaló. A Mester tanítása meghozta gyümölcsét. Jézus szándéka, hogy indítsa őket a hit útján, megvalósulni látszik. Miért hangzik el mégis a figyelmeztetést?
A tanítványok valóban sokat haladtak előre a hit útján, de még hátra van a legnagyobb próbája, Jézus halála, majd pedig a másik próbatétel az lesz, hogy majd hitükben bánnak, és meg akarják őket akarni. Erre szeretné Jézus felkészíteni őket. Ezért bátorítása nem szólhat másról, mint az ő győzelméről a világ fölött. Az ő segítségével minden követője képes arra, hogy hűséggel kitartson a hitben. Az Úr imája, figyelmeztetése és bátorítása nekem is szól.