2023. szeptember 18. – Hétfő

Evangélium

Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építette nekünk.”
Jézus velük ment tehát. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem tartottam magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – akkor elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!” – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok: „Tedd meg ezt!” – akkor megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.” Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
Lk 7,1-10

Elmélkedés

„Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj” (Lk 7,7) – mondja a pogány százados Jézusnak. A katonatiszt önmagát érdemtelen nevezi, ezzel szemben a zsidó elöljárók méltónak Jézusgyógynak őt arra, hogy meg a szolgáját, mert sok jó tett a zsidó néppel és a zsinagógát is ő építtette. Jézus meg is teszi a kért csodát, meggyógyítja a beteg szolgát, s ez azt bizonyítja, hogy szerinte is megérdemli a százados a jócselekedetet. De Jézus nem ugyanazért, tehát nem a tetteiért tartja méltónak őt, mint a zsidók, hanem a hitéért. A katona kifejezi kifejezi kérésével, hogy hisz Jézusban és a halált legyőző isteni hatalmában.
Más csodák leírása alkalmával általában a csoda áll a történések középpontjában. Jelen esetben sem a szolga betegségéről nem tudunk meg többet, sem a gyógyulás mikéntjéről. Az evangélista a százados hitét, alázatát akarja példaként beállítani. Mély hitet az jelzi a legjobban, hogy szerinte elég, ha Jézus „egy szót” szól, s már ennek hatására bekövetkezhet a gyógyulás. Más esetekben közvetlen kapcsolatba kerül a betegekkel, megérinti a beteg testrészt, ráteszi kezét a betegre, ezen érintés által következik be a gyógyulás. A százados szerint még erre sincs szükség, ő hisz abban, hogy az Úr egyetlen szava a „távolból” is képes gyógyítani.
Engem mi tesz méltóvá, hogy Jézus hozzám jöjjön? Hogyan fejezem ki, vallom meg hitemet?