2024. január 15. – Hétfő

Evangélium

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszol: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”
Mk 2,18-22

Elmélkedés

Az asztalközösség, a bűnösökhöz való viszonyulás után újabb vitatéma kerül elő a mai evangéliumban, mégpedig a böjtölés kérdése. A vallási hagyományokhoz és szokásokhoz ragaszkodó zsidók és Jézus között a böjt is ütközőpont, mert Jézus magatartása is eltér a megszokottól. A háborúk vagy éhínség idején tartott általános böjt a bűnbánat jele volt, s egyben segítségkérés Istentől. Itt most inkább az önként vállalt böjtölésről van szó, amit a farizeusok hetente kétszer tartottak. Jézus nem vitatja a böjtölés vallási értékét, hanem egyszerűen csak arról beszél, hogy annak megvan a maga ideje. Azt állítja, hogy most az üdvösség ideje van, hiszen az ő személyében Isten jelen van a világban. Isten kegyelme, jósága és irgalma megtapasztalható az emberek számára, tehát nem kell annak elnyerése érdekében a legtöbb böjtöt vállalni. Inkább engedje át mindenki magát az örömnek.
A vallások világában a böjt egy olyan eszköz, amellyel az ember elnyerheti Isten jóindulatát, mintegy kieszközli azt, hogy Isten jósággal forduljon felé. Ebben az értelemben Isten jósága válasz az ember vallásos cselekedetére, böjtölésére. Jézus nézőpontja szerint viszont másról van szó. Isten kegyelme nem jutalom, nem ellenszolgáltatás az ember jóságáért, hanem ingyenes ajándék, amely Isten végtelen jóságából fakad. Az embernek tehát nem küzdeni kell ennek elnyeréséért, hanem sokkal inkább észre kell venni azt és hálásnak kell érte.