Napi evangélium

2016. augusztus 15. – Hétfő, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés:
Az ember megdicsőülése
Jézus édesanyjának személyében és életében megcsodálhatjuk, hogy Istennek az emberrel kapcsolatos üdvözítő terve hogyan valósul meg. Isten minden embert a mennybe hív, mert azért teremtette meg az embert és azért ajándékozza az életet, hogy szeretetével éltessen bennünket és elvezessen az örökké tartó szeretetbe, az üdvösségre. Szűz Máriára is érvényes, miként minden emberre, hogy nem csupán Isten szándékának és kegyelmének köszönhetően nyerhetjük el az örök boldogságot, hanem ehhez a mi közreműködésünk, az isteni üdvözítő szándékkal való együttműködésünk is szükséges. Szűz Mária életét szemlélve világossá válik számunkra mindkettő. Isten kiválasztja őt egy különleges feladatra és alkalmassá teszi őt annak betöltésére, de Mária beleegyezése is szükséges ahhoz, hogy a Megváltó Anyja legyen. Az egyházi év során a Mária-ünnepek bevezetnek minket az Isten és az ember kapcsolatának titkába, az anyaság titkába, a születés titkába, a bűntelen élet titkába, a mai ünnep pedig, Szűz Mária mennybevételének napja, az üdvösségre, a mennybe jutás titkába.
Ma azt ünnepeljük, hogy a mindenható Isten Jézus édesanyját megdicsőítette azzal, hogy földi életpályája befejezése után testével és lelkével felvette őt a mennyország dicsőségébe. Mindannyiunkra a test szerinti megdicsőülés vár, bár nem olyan módon, mint Szűz Mária esetében, de hisszük, hogy halálunk után Isten feltámaszt minket az örök életre, s e feltámadásban új testet kapunk Istentől, amely megdicsőült test újra egyesül majd halhatatlan emberi lelkünkkel.
A názáreti lányról, Máriáról elmondhatjuk, hogy nem csak a Megváltó édesanyja, szülője volt, hanem gondoskodó édesanya, az Úr hűséges tanítványa, az isteni Ige hordozója és Isten szavának hallgatója, a megváltás szolgálója, az együtt szenvedést vállaló anya, az Istennek hittel engedelmeskedő ember. Mindezek méltóvá tették őt arra, hogy Isten felemelje a mennybe, elvezesse abba a dicsőségbe, amely mindannyiunkra vár. A mennybe felvett Szűzanya tehát egyrészt példa arra, hogy Isten terve bennünk is megvalósulhat, ha Isten szolgálatába állunk, másrészt utat mutat, hogy a mennyország elérése legyen legfőbb életcélunk. A remény ünnepe ez minden keresztény számára, hogy egyszerű teremtményként eljuthatunk a teremtő Istenhez, akinek életünket köszönhetjük. Mert Isten nem néz le bennünket, hanem azért alkotott meg minket, hogy emberi és istengyermeki méltósággal közeledjünk felé. Isten érdemesnek és méltónak tart minket arra, hogy üdvözítsen, mégpedig nem csupán halhatatlan lelkünket, hanem evilági testünket is újjáalkotja, hogy az örök dicsőségben vele lehessünk. Emberi testben való létezésünk nem lehet korlát, amely elválaszt bennünket az örökléttől, ezért Istentől kapunk majd a feltámadásban új testet, amely már nem hordozza magán a földi test hiányosságait, gyengeségeit, hanem méltó lesz arra, hogy a végtelen Isten elé járulhassunk.
A testet az Atya teremtette az ember számára, a Fiúisten megváltotta, a Szentlélek pedig megszenteli, és a mindenható Isten fogja újjáalkotni.
Szűz Mária mennybevételének eseménye erősíti bennünk a feltámadás és az örök élet reményét. Őbenne megmutatkozik és az emberek közül elsőként mutatkozik meg az a dicsőség, amelyre Isten meghív minket. Törekedjünk arra, hogy eljussunk a mennyországba!