2017. augusztus 28. - Hétfő

   Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató
   írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az
   emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek
   odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók
   és farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt
   megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte
   inkább, mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: "Ha
   valaki a templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára
   esküszik, az kötelez." Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az
   arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? - Továbbá azt
   mondjátok: "Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő
   áldozati ajándékra esküszik, az kötelez." - Ti, vakok! Hát mi nagyobb:
   az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki
   tehát az oltárra esküszik az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta
   van. Aki a templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra, aki ott
   lakik. Végül, aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és
   arra, aki a trónon ül.
   Mt 23,13-22
   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban Jézus nyíltan fejükre olvassa az írástudóknak és a
   farizeusoknak hamis vallásosságukat, miszerint azt tartják a
   legfontosabbnak, hogy az emberek lássák vallási buzgóságukat, s úgy
   tekintsenek rájuk, mint a vallásosság mintaképére. Meg vannak győződve
   arról, hogy magatartásukkal Isten tetszését is elnyerik. A farizeus
   saját bűneit - ha egyáltalán egyet is őszintén beismer - szívesen rejti
   el mások elől, mert ez lerombolná az emberek róla alkotott pozitív
   képét. A látszat tehát fontosabb számára, mint az, hogy tiszta szívvel
   és lélekkel imádja Istent és bűneit őszintén megbánva közeledjen
   Istenhez. Helytelen vallási magatartásukkal megtévesztik az embereket.
   Ők a felelősek a nép vallási életének vezetéséért, mégis rossz példát
   mutatnak. Az volna ugyanis a hivatásuk, hogy az üdvösség felé vezessék
   az embereket, ehelyett azonban az aprólékosan kidolgozott törvények
   bonyolult rendszerével olyan vallási cselekedeteket követelnek az
   egyszerű emberektől, amit lehetetlen megtartani.
   A jézusi figyelmeztetés kapcsán felmerül bennünk a kérdés, vajon nem
   lakik-e bennem is olyan farizeusi lelkület, amely másokat akadályoz az
   üdvösség útján való haladásban? Hiteles vallásosságom olyan
   tanúságtétel, amely utat nyit másoknak Jézus felé.