2017. október 2. - Hétfő

   Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a
   legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott
   egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki
   befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig
   engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb
   köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk
   valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert
   nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg,
   mert aki nincs ellenetek, az veletek van.
   Lk 9,46-50
   Elmélkedés:
   Jézus nem tökéletes és hibátlan emberekből hozta létre közösségét.
   Tanítványai és apostolai emberi gyarlóságokkal rendelkeztek, és
   küzdöttek is ellenük. Őket is megkísértette időnként a nagyravágyás és
   a versengés szelleme, ahogyan erről a mai evangélium bevezető
   mondatában olvasunk. Mesterüktől, Jézustól soha nem láttak olyat, hogy
   hatalmat igyekezett volna magának szerezni vagy mások felett akart
   volna uralkodni. Jézus az egyszerűségnek és a szerénységnek példáját
   mutatta nekik.
   Az apostolokban lassanként kezdett kialakulni egy kép arról, hogy Jézus
   a Messiás. Messiási elképzeléseiket erősen befolyásolta a korabeli
   elképzelés, miszerint az eljövendő Messiás egy uralkodó, egy király
   lesz. Ha pedig ez így van, akkor a messiás-király uralmában nekik is
   helyük, vezető szerepük lesz. Ezen elképzeléseikkel szemben Jézus egy
   gyermeket állít eléjük példaképként, aki nem akar és koránál fogva nem
   is képes mások felett uralkodni, hanem elfogadja kicsinységét, mások
   vezetését és irányítását.
   Ezzel a gyermeki lélekkel kell minden tanítványnak engedelmeskednie
   Jézusnak és megtanulni tőle az alázatosságot és a szolgálatot. Miként a
   gyermek a szüleitől és a felnőttektől tanulja meg a viselkedés
   szabályait, ugyanúgy mi, keresztények Jézustól tanuljuk ezt.