2017. október 30. - Hétfő

   Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit
   a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira
   meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus
   meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál
   betegségedtől." Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és
   dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért,
   hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: "Hat napotok
   van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!" Jézus
   feléje fordult, és megfelelt neki: "Képmutatók! Van-e köztetek egy is,
   aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy
   megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve
   immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár
   szombaton is?" Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép
   pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt.
   Lk 13,10-17
   Elmélkedés:
   A holnapi naptól kezdve Jézus Isten országáról szóló példabeszédeit
   olvassuk a hétköznapi evangéliumokban. Ezeket a példabeszédeket vezeti
   be a 18 éve beteg asszony meggyógyítása, amely a gyakorlatban mutatja
   be Isten országának eljövetelét és megvalósulását. Jézus tehát egy
   csodával először bemutatja, szemlélteti, hogy Isten országa elérkezett,
   s csak ezt követően kezd el tanítani erről az országról. Jézus egy
   asszonnyal, egy nővel tesz csodát. A nők abban a korban ki voltak zárva
   a zsinagógai istentiszteletből, vallási kérdésekben nem nyilváníthattak
   véleményt. Jézus azt mutatja, hogy az ő országában mindenki részesedhet
   az isteni jótéteményekből.
   A gyógyítással és a kegyes cselekedettel egyúttal rámutat a szombat
   megtartásának lényegére is. A zsidó törvények szinte mindent
   megtiltottak a nyugalom napján. Szombaton nem volt szabad sem jót, sem
   rosszat tenni, és még a gyógyítás is munkának számított. Jézus szerint
   a szombati nap megszenteléséhez szorosan hozzátartozik az irgalmasság
   gyakorlása. Nem kell tehát ezen a napon megtiltani a jócselekedeteket,
   hanem éppen ezek megtételére kell ösztönözni az embereket.
   A mi vasárnapunkhoz, a keresztények feltámadás ünnepéhez és minden
   napunkhoz hozzátartozik rászoruló embertársaink megsegítése. Ha ezt
   tesszük, örvendezni fog a világ, amely az irgalmasság cselekedeteit
   látva Isten jelenlétét tapasztalhatja meg.