2018. január 15. - Hétfő

   Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek.
   Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: "Miért van az,
   hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a
   tieid meg nem böjtölnek?" Jézus így válaszolt: "Vajon böjtölhet-e a
   násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem
   böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt.
   És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új
   szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit,
   és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe;
   vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is
   tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való."
   Mk 2,18-22
   Elmélkedés:
   A szombati evangéliumban arról olvastunk, hogy a farizeusok számon
   kérték Jézus viselkedését, miért ül egy asztalhoz a bűnösökkel és miért
   étkezik velük? A mai részletben nem a Mester, hanem a tanítványainak
   magatartása áll a középpontban: Miért nem böjtölnek? Bár nincs pontosan
   megnevezve, hogy kik lehettek a kérdezők, mégis jogosan feltételezzük,
   hogy néhány farizeusról lehet szó, hiszen mind az előzményekben, mind a
   következő részletekben ők szerepelnek, mint vitakezdeményezők.
   Jézus válasza két szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt e helyen is
   egyértelművé teszi, hogy a vallási magatartásformák megújításra
   szorulnak. A törvények megtartása önmagában még nem elegendő és nem
   jelenti az Isten iránti őszinte tiszteletet és szeretetet. A kérdés az,
   hogy milyen módon lehet megújítani a vallási életet? Erre ad feleletet
   a másik szempont, miszerint Jézus személye a lényeges. Az ószövetségi
   gondolkodás szerint Isten eljegyzi a választott népet és azt kéri, hogy
   a nép legyen hűséges hozzá. Jézus meghirdeti az Isten országát és
   jelenlétével elkezdődik annak megvalósulása. Ez az idő tehát nem a
   böjtről, hanem az örvendezésről és az ünneplésről szól. Az Úr engem is
   arra hív, hogy hozzá kapcsolódva újítsam meg Istennel való
   kapcsolatomat, amelynek alapja a szívből jövő öröm.