2018. február 5. - Hétfő

   Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára,
   és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön
   fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket
   hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak
   járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a
   terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki
   csak megérintette, meggyógyult.
   Mk 6,53-56
   Elmélkedés:
   A mai evangéliumi szakasz egy összefoglaló leírás Jézus
   tevékenységéről, amelyből megtudjuk, hogy Jézus már jól ismert az
   emberek körében. Amerre csak megjelenik tanítványaival, azonnal
   felismerik benne a tanítót és csodatevőt. Bár Jézus küldetésében
   elsődlegesnek tekinti a tanítást, az Isten országának hirdetését, úgy
   tűnik, hogy az emberek mégsem emiatt keresik elsősorban, hanem a
   gyógyítások miatt. Mindenütt hozzá viszik a betegeket, hogy tegye rájuk
   a kezét, érintse meg és gyógyítsa meg őket. Lelkesedésük, bizalmuk,
   reménykedésük töretlen, miközben Jézus hagyja, hogy éljenek azzal a
   lehetőséggel, hogy isteni erejével csodákat tesz javukra, érdekükben.
   Jézus tisztában volt vele, hogy a tömegek emiatt keresik őt, mégsem
   húzódik vissza, nem rejtőzik el, gyógyító hatalmát nem tagadja meg
   senkitől, sem zsidó származásúaktól, sem a pogányoktól. Személyében az
   irgalmas Isten van jelen az emberek között, aki megközelíthető,
   megérinthető, megszólítható. Életmódja követhető, tanítása az egyszerű
   emberek számára is érthető.
   Nekem mire jó a hit, a vallásosság, az istentisztelet? Mit várok
   Istentől? Csupán jutalmat és előnyöket? És mit adok Istennek? Mit
   ajánlok fel neki? Mi vezet a vallásosságban? Megértem-e, hogy
   szeretetből kapok tőle mindent? Megértem-e, hogy csupán szeretetből
   fakadó felajánlásomat kéri?