2018. március 12. - Hétfő

   Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta,
   hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn
   Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis
   mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett,
   mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai
   Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
   Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett.
   Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment
   hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán
   volt. Jézus ezt mondta: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem
   hisztek." A királyi tisztviselő azonban így szólt: "Uram, jöjj, mielőtt
   meghalna a fiam!" Jézus erre azt felelte: "Menj csak! Fiad él." Hitt az
   ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje
   futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük:
   "Melyik órában lett jobban?" Ezt mondták: "Tegnap déltájban hagyta el a
   láz." Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus:
   "Fiad él." Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus
   második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek
   után).
   Jn 4,43-54
   Elmélkedés:
   Az evangéliumok Jézus működésének kezdetétől fogva bemutatják azokat,
   akik kételkedve figyelik tevékenységét. A vallási élet irányítói, a
   farizeusok és az írástudók az első pillanattól kezdve gyanakvással
   hallgatják tanítását, amely valóban újszerűen tárja fel Isten
   országának titkát. Még nagyobb figyelemmel és gyanakvással hallgatják
   azokat a tanításait, amelyek a törvények helyes értelmezésével és
   megtartásával kapcsolatosak. Nehezményezik például azt, hogy szombaton
   is gyógyít, azaz munkát végez és ezzel megszegi a nyugalomra vonatkozó
   előírásokat. Rosszindulatuk jele az a vád is, miszerint a gonosz lelkek
   fejedelmének segítségével képes kiűzni a megszállottakból az ördögöket.
   Később pedig kérdéseket tesznek fel neki az adófizetéssel, a
   házassággal vagy a parancsokkal kapcsolatban. Ezekben a helyzetekben
   bölcs feleleteivel Jézus tanúságot tesz arról, hogy jól ismeri a mózesi
   törvényt, de azok szószerinti értelmezése helyett azt ajánlja, hogy az
   eredeti isteni szándékot kell feltárni és figyelembe venni.
   A farizeusok és írástudók kötekedő megnyilvánulásaival szemben a nép
   lelkesen hallgatja őt, szavaiban, tanításában felismerik Isten
   igazságát, azt az igazságot, amely felszabadító örömhír mindenki
   számára: Isten irgalmas és irgalmát mindenki megtapasztalhatja.
   A kérdés az, hogy ki hisz Jézusban? A királyi tisztviselő kérése azért
   teljesül, mert "hitt az úr szavában." Én hiszek-e Jézus szavában?
   Hiszem-e, hogy egyedül az ő tanítása vezet az üdvösségre?